Hófehérke mostohája boszorkány. Vagy nem is a mostohája? Lehet, hogy az édesanyja? Vagy talán inkább egy színésznő, aki az édesanyja szerepét játssza? Az anyukák szeretik a gyereküket, és soha nem bántanák őket. De mi van akkor, ha Hófehérke miatt a Mama nem lehet többé a legszebb nő a világon? És ha mégis színjáték az egész: vajon két színésznő hogyan viselkedne, ha valóban el kéne játszania a mesehősök történetét?

Anya vagy mostoha?



A Koromfeketében két színésznő készül Hofman regényének színpadi adaptálására. A próbafolyamat rendre megszakad, amiért különbözőképp élik át a szöveget: a Hófehérke szerepét játszó színésznőnek gyerekkori sérelmei, a mostohát alakító egyedülálló anyának pedig a gyereknevelés fárasztó, idegtépő, kiábrándító momentumai rémlenek fel a karakterek megformálása közben. A személyes történetekből, elemző, értelmező párbeszédekből kialakuló párhuzamos szál először csak kiegészíti a történet cselekményét, később azonban dominánssá válik.



Míg a Grimm-mesében a boszorkány Hófehérke nevelő anyja, Hofman regényében a vér szerinti. De Gooijer viszont nyitva hagyja, sőt középpontba helyezi a kérdést: vajon képletesen vagy szó szerint értendő a „gonosz mostoha" megfogalmazás. Lehet-e egy igazi anya boszorkány? A két színésznő dialógusa ennek eltérő értelmezéséből indul, és ehhez kanyarodik vissza újra és újra.



A rendező kifejti, a legtöbb szülő-gyerek kapcsolat eljut egyszer abba a szakaszba, amikor a gyerek több szabadságot követelve elkezd nagyobb önállóságra vágyni, a szülő pedig nem tud mit kezdeni az új helyzettel. Ezeket a konfliktusokat mindkét fél megsínyli, szülőknek, gyerekeknek egyaránt származnak fájó sérelmei, emlékei ebből az időszakból, ami a kiskamaszkorral kezdődik. A gyerek szemében egy pillanat alatt boszorkánnyá válhat az anya, ha valamit megtilt neki, vagy ráüvölt. De az idegkimerülés határán néha a szülőknek is elegük lehet a gyerekükből.
Tovább terheli a kapcsolatot, hogy a lányok épp ebben az időben kezdenek nőiesedni, tisztába jönni női identitásukkal, az anyák pedig szembesülni azzal, hogy már nem olyan fiatalok és vonzók, mint amilyen a lányuk. A Koromfekete a Grimm-mese sajátos lélektani értelmezéséből kiindulva ezt a mindenkori anya-lánya konfliktust mutatja be, sok humorral, görbe tükröt tartva a nézők elé.

„A Hófehérke és a hét törpe az egyik első történet, amivel a gyerekek találkoznak, és később könyv, diafilm, rajzfilm, bábelőadás vagy akár balett formájában még számtalanszor - magyarázza Berzsenyi Bellaagh. - Gyakorlatilag kívülről fújják, és ez nagyon fontos ahhoz, hogy 9-10 évesen, amikorra kétséget kizáróan kinövik, más szemszögből is ráismerjenek, újra találkozzanak vele. Nekik már ki lehet egy kicsit fordítani, csavart tenni bele, játszani az ősrégi történettel. Azért jó, hogy de Gooijer ezekkel az eszközökkel újra izgalmassá tudta tenni számukra a mesét, mert egyúttal arra is rámutatott: a történet ugyanúgy szól az ő korosztályuknak és egyben szüleiknek, mint a jóval kisebb gyerekeknek."