Pjotr Iljics Csajkovszkij-Barta Dóra: Hattyú - balettelőadás a Hattyúk tava című mesebalett nyomán

 

A hattyúk tava a világirodalom egyik legcsodálatosabb története, mely jelképévé vált egy egész műfajnak, hiszen ha bárhol a világon elhangzik a balett szó, mindenki azonnal a hófehér spicc cipős balerina szomorú szólójára gondol. Nem véletlen, hiszen az egész életét mozdulatai tökéletesítésére szánó táncosnő éppoly idegen és elvarázsolt lény a hétköznapi életben, mint a tavon végtelen kecsességgel sikló, karcsú, fehér madár. Ennél azonban több átgondolni valót tartogat számunkra a hattyúlány könnyes-bús, a valóság és a mese határán játszódó története. Tétje nem kevesebb, mint hogy lehet-e egyszerre két ennyire különböző világban élni. Vajon a világ hagyja-e, és ha igen, meddig, hogy fél lábbal saját illúzióink virtuális valóságában éljünk, és csak félig a valódi valóságban? Lehet-e egy külön világunk az ellentmondást nem tűrő törvények szerint működő élet mellett, vagy éppen annak ellenére?

Kérdések, amelyek a mese nyelvén szólnak, mégis válaszokra várnak felnőttől és gyerektől egyaránt. Egy mese, amely ámulatba ejt, gyönyörködtet, ugyanakkor elgondolkodtat szépségről, szerelemről, életről, halálról, álmokról, vágyakról, és főleg önmagunk helyéről a világban.

 

Nagy Nikolett, Szőllősi Krisztina, Raj Martin, Pavleszek László, Varga Lotti, Hoffmann Luca, Bodó Zsombor, Gömöri Lara, Lajter Eszter, Szigethy Norbert, Federico Rubisse

 

Rendező-koreográfus: BARTA DÓRA

Díszlet- és jelmeztervező: Tihanyi Ildikó

Fénytervező, koreográfus-asszisztens: Katonka Zoltán

Konzultáns: Szabó Tamás

Társkoreográfus: Szőllősi Krisztina

Ügyelő: Stolz Dávid

Rendezőasszisztens: Murár Szabina

Gian-Carlo Menotti: A telefon avagy a szerelmi háromszög - opera

 

Az egyfelvonásos vígopera az opera történetében először állítja középpontba a modern technika egyik hasznos vívmányát, friss, ötletes, és körülbelül felöleli mindazt, ami egy telefon körül lebonyolódhat. A zene csupa régi és nagynevű elődöt mutat fel. Verdi-féle áriaforma koloratúrákkal fűszerezve, puccinis hangzatok, schuberti érzelmek, bécsi keringőfoszlányok, mindig kissé archaizáló gúnyolódás keretében, de azért a jó ízlés határain belül.

Ben arra készül, hogy olthatatlan szerelmét megvallja Lucy-nek, valahányszor azonban belekezd – kicsit ugyan körülményes módon – mondókájába, mindig megszólal a telefon, s Ben terve meghiúsul. Kénytelen belátni, hogy ellenfelét a saját eszközeivel kell legyőznie, s a vonathoz sietve megoldást egy telefonfülke segítségével talál.

 

Lucy: Németh-Nagy Johanna

Ben: Németh Márton

Zongoránál: Madarász Éva

 

Rendező: CSEKE PÉTER

Zenei vezető: Károly Kati

Karmester: Drucker Péter

Díszlet- és jelmeztervező: Gyarmati Dóra

Játékmester: Szegvári Júlia

Ügyelő: Stolz Dávid

Rendezőasszisztens: Murár Szabina