Vidéki ház a nagy télben. Egy fiatal nő a mobiltelefonja logójában koncentrációs tábor őrtornyát véli fölfedezni. Egy fiatal férfi áll a kapu előtt, és apját, Henriket akarja fölkeresni – akit még életében soha nem látott. Henrik, az idősödő értelmiségi, aki évek óta Milton „Elveszett paradicsom”-át fordítja újra, beleszeret az unokahúgába, Szonyába, akivel éppen egy vadkacsát lőtt – de senki nem tudja, hogyan kell eljárni a madárral. Előbb ki kell belezni, vagy meg kell kopasztani? Edit, Henrik felesége beleszeret férje éppen megérkezett fiába, ám az még érkezése napján lefekszik Szonyával és Mariettával – aki szintén látogatóba érkezett. Izabellát, a fiatal nőt a telefonnal, leszerződtette egy színház, de nem kap semmit játszani. A professzorasszony, Henrik régi harcostársa még az egyetemi évekből, hoz magával egy fényképet, amin Henrik valaki másnak gondolja magát. Nágya, a professzorasszony lánya, egyetemista, földúlja az orosz házikönyvtárat, mely a ház gazdáinak semmit nem jelent. A végén: erőszak. Éjszaka a hálószobában apa és fia kölcsönösen agyonlövéssel fenyegeti egymást.”

Roland Schimmelpfennig.