Az idei bemutató, a Ladics-ház udvarán folytatása annak a sorozatnak, amelyet több mint tíz éve kezdtek el a Gyulai Várszínházban. Olyan szerzők művei hangzanak itt el évente, akik nem dramatizált formában írták le gondolataikat a XX. századi magyar irodalom nagy alakjaiként. Márai Sándor, Simonyi Imre, Weöres Sándor, Krúdy Gyula, Hamvas Béla egy-egy könyve volt fókuszban az eddigi előadásokon. Most a felkérés Binder Károlynak és Helyey Lászlónak szólt egy rendhagyó est létrehozására. A közös gondolkodás eredményeként jutottak el arra az elhatározásra, hogy a XX. század három nagy géniuszának: Márai Sándornak, Hamvas Bélának és Weöres Sándornak a bölcseleteiből készítenek egy válogatást Füves könyvek címmel. Felkérték Rideg Zsófia dramaturgot, állítson össze egy anyagot arról, hogy hárman miként vélekednek a Világ nagy dolgairól. A három szerző spirituálisan is sok hasonlóságot mutat, amely reményeink szerint, kiderül ebből az estből is. Ugyanis mindhárman ugyanarról beszélnek, a LÉNYEGRŐL.

„Illatáradat, szellemi lakoma, madárdal. Nyarat idéző összeállításunkban három bölcs „Prosperónk” nyelvünk egzotikus szigetén párbeszédet folytat egymással e különös, kiismerhetetlen lényről, az emberről. Vallanak a nőről és a férfiról, a virágokról és a fákról, a madarakról és a természetbe olvadás szépségéről, világunk válságáról, a mindent elborító trágyaözönről, állam- és hazaszeretet különbségéről, ördögökről és angyalokról, a sárgarépa erényeiről és a séta lényegéről – nem recepteket adva, hanem mintegy útközben vissza-visszanézve tapasztalataikat megosztva velünk. Komor színekkel, minden szépítés, ködösítés nélkül lefestett reménytelen vaskori világunkban a lélek hangjait hallhatjuk soraikból, és gondolataik – könnyed, bódító szórakoztatás helyett – valódi vigaszt, hitet adnak nekünk, mindennapi életünk súlya alatt roskadozóknak.”

Rideg Zsófia, dramaturg

Felhasznált könyvek: Márai Sándor: Füveskönyv, Ég és föld Hamvas Béla: A babérligetkönyv, Scientia Sacra, Patmosz Weöres Sándor: A teljesség felé

 

Márai Sándor (1900–1989)

Márai Sándor már a z 1930 - as évek - ben egyike nemzedéke elismert íróinak, mégis az 1948-as végleges emigrációjától kezdve tudatosan és következetesen kiiktatták a hazai szellemi életből. Ez nemcsak bolsevizmus-ellenességének volt köszönhető, hanem annak is, hogy ő volt az ideális magyar polgárság legkövetkezetesebb irodalmi képviselője. Márai az ókori sztoikusok bölcseletén nevelkedett elme volt, így gyakorlati példákra lefordított igazságainak alapjául az a meggyőződése szolgált, miszerint az életben minden jó a helyes megismerésen alapszik, és a belső szabadsághoz vezető út akkor válik járhatóvá, ha belátjuk, hogy bizonyos dolgok fölött nincs hatalmunk. Az 1943-ban megjelent Füves könyve afféle szellemi naplóként is értelmezhető, mivel e művében az író rövid, tömör bölcsességekbe rejtve vall önmagáról, koráról és az őt körülvevő világról. Márai tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni ez emberi élet alapigazságait illetően.