Mint a mesében: született is döntés, meg nem is a kaposvári képviselők éjszakába nyúló rendkívüli közgyűlésén, ahol a Csiky Gergely Színház igazgatói posztja volt a tét. Végül a jelöltek közül sem Znamenák István, a kaposvári teátrum vezető rendezője, sem Korognai Károly, a szegedi színház egykor volt direktora nem kapott minősített többséget a szavazáskor, ám az kiderült: a márciusi voksoláskor már csak egy év „próbaidőt” kap az új direktor a városatyáktól. Ám amíg eddig jutottak a képviselők, alaposan „átvilágították” a két jelentkezőt, akik nem kértek zárt ülést.

ELSŐ FELVONÁS
Este nyolc óra után még csak a két pályázó volt a díszterem előtti folyosón, majd húsz perccel később már egymás mellett ültek a hatalmas városházi fenyőfa alatt, várva, hogy melyiküket szánják a városatyák a színház karácsonyi ajándékának. Huszonhat képviselő volt jelen(ketten hiányoztak) a tanácskozáson, amelyen intróként Szita Károly polgármester méltatta Babarczy László volt színidirektor munkáját. Elhangzott: a tekintélyes színházi szakember vezetése alatt a teátrum olyan magaslatokba jutott, ami azt eredményezte, hogy Kaposvár neve hallatán a legtöbbeknek először a Csiky Gergely Színház ugrik be ma is.
Mint ismert: Babarczy László 1978 óta vezeti az intézményt, ám egyszer már majdnem feladta posztját. 2004-ben mégis újra pályázott, kihívója nem akadt. Babarczy akkor állítólag azért maradt újabb három évre, mert nem értett egyet a városvezetés elképzelésével, akik a hírek szerint más színháztól érkező szakemberre bízták volna legszívesebben az intézmény vezetését. A távozó igazgató most is egyértelműen Znamenák Istvánt támogatta.
Szita Károly bevezetőjében azt is megemlítette: a képviselők döntését megkönnyebbítendő egy neves színházi szakemberekből álló grémiumot kért fel arra, hogy véleményezzék a pályázatokat. A közgyűlésnek javaslatot tevő szakmai kuratórium tagjai Zsámbéki Gábor, a budapesti Katona József Színház igazgatója mellett Márta István, az Új Színház direktora, Bodolay Géza, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai Színház művészeti vezetője, Hegedűs D. Géza színész és Giber Vilmos, a kaposvári önkormányzat kulturális bizottságának tanácsnoka voltak. Közülük Korognaira ketten szavaztak igennel, négyen nemmel. Znamenákra három igen, két nem szavazatot adtak, egy tartózkodás mellett. Hogy ki miként szavazott, az a rendkívüli közgyűlésen nem derülhetett ki, mert a polgármester elmondta: nem kapott felhatalmazást arra, hogy a voksokat nyilvánosságra hozza...
A pályázók bemutatkozásakor Korognai Károly arról beszélt, hogy pályázatában nem véletlenül fogalmazott meg erős kritikát a színházzal szemben. Mint mondta: tudja, hogy ribilliót csapott ezzel, de nem akart megbántani senkit. Különösen azért nem, mert felesége volt osztálytársaként régóta ismeri Znamit, sőt a barátjának tartja. Hozzátette: négy éve lemondott a szegedi teátrum igazgatói posztjáról, így három évvel ezelőtt már érdeklődött a kaposvári pályázat felől, ám végül nem jelentkezett. Most azonban elérkezettnek látta erre az időt, hiszen látja a hibákat. Korognai szerint a szakma olykor álságosan hallgat róla, de ez a színház már régen nem az, mint volt évtizedekkel ezelőtt. Az utóbbi három évben megtekintett 15 előadás azt mondatja vele, hogy az itt folyó szakmai munka nem értéktelen, de nem találkozik a közönség igényeivel.
Znamenák István először a színházhoz való kötődéséről beszélt. Elmondta, hogy már 1985-ben itt volt csoportos színész, majd 1991-től szerződéssel jött vissza a főiskola után, amelyet egy csodálatos lehetőségként élt meg és nem csalódott. Ugyanakkor az utóbbi három évben Mohácsi Istvánnal vezető rendezőként azon dolgozott, hogy új utakat találjon a művészszínház a közönséghez. Hogy ez miként sikerült, azt mutatják a számok: három éve még 62 ezer nézőjük volt, idén azonban már 82 ezer van. Znamenák szerint azonban változtatásra mindig szükség van, mert még nagyobb nyitottságra lenne szükség, azaz több párbeszédre a közönséggel. Ám a színházat gazdaságilag rendbetették, s a sok fiatal szerződtetése és a régi nagy kaposvári nevek visszahívása is magában hordozza a megújulást és egyben a szakmai színvonal fenntartását. A vezető rendező szerint nincs értelme azt bizonygatni, hogy a társulat mennyire erős. Ezt igazolják a díjak, amelyekkel hazai és külföldi művészeti fesztiválokon értékelték a Kaposváron folyó munkát.
Vajda Imréné(Fidesz MPSZ) megköszönte Korognai Károlynak, hogy a városi közgyűlésnek címezte pályázatát, majd megkérdezte a hírek szerint akkoriban az anyagi csőd szélére került szegedi teátrum éléről való távozásának körülményeit. Paksi Lajos(MSZP) nem értette, hogy mi az oka annak, hogy Korognai Károly pályázatában örömtelen és megfáradt társulatról olvasott, míg Znamenák István egy sikeres színházról írt. Arról is kérdezett, hogy a Korognai-pályamunkában hogyan értelmezhető a 40 millió forintos megtakarítás.
A volt szegedi teátrumigazgató válaszaiban először lemondásának okáról beszélt. Elmondta: a 2002 októberi választások után lehetetlen helyzetbe került. Mint ismert: az addigi fideszes városvezetést szocialista többség váltotta. Korognai Károly szerint Botka László polgármester „koncepciós perbe” fogta, csak hogy eltávolíthassa a színház éléről. Nem tudta felvenni a harcot a támadás ellen, és bár a 2002-es mérleg hiányt nem mutatott, kénytelen volt mandátuma lejárta előtt egy évvel lemondani igazgatói posztjáról. Hozzátette: ötven színházi ember vonult a vele szembeni eljárás elleni tiltakozásul a városháza folyosójára, de a polgármester nem vette át a petíciójukat. S bár abban az évben nem játszott és nem rendezett, ő kapta a színházi Oscar-díjat a szegedi társulattól...
A színházi egyensúlyteremtésről azt mondta, hogy 23 főnyi létszámcsökkentéssel egyrészt 40 millió forintos megtakarítás érhető el, másrészt a maradók számára igazi játéklehetőség adódna. Korognai Károly úgy vélte: nem egészséges folyamatosan a „cserepadon” üldögélni sok színésznek, mert ez egyrészt „luxus”, másrészt az alkotói nyugalomnak is az tesz jót, ha a művészek dolgoznak és nem üldögélnek és gondolkodnak más dolgokon.
Znamenák István ezzel szemben úgy vélte: a színház eredményei ennek a társulatnak köszönhetők. Még a gyalázatos bérek ellenére is úgy érzi, hogy senkit sem lehet elküldeni. Úgy fogalmazott: jó, hogy ebben Kaposváron néha ülnek és gondolkodnak az emberek, mert ez a művészek dolga. Éppen ennek köszönhetőek a színvonalas előadások, a szakmai díjak. Hozzátette: ebben a társulatban minden tagot szeret, még azt is, aki másként gondolkodik.
Pintér Attila(MSZP) az egyetemmel való együttműködési terveiről kérdezte a két pályázót, míg Pintér Lóránd(SZDSZ) Korognai Károlyhoz címzett több kérdést is. Arról érdeklődött többek között, hogy miként képzeli azt, hogy csak vendégrendezőket alkalmazna, illetve mit ért a pályázatában az alatt, hogy a város felé, mint fenntartó felé számadással tartozik a színházvezetés. E mellett azt is megkérdezte tőle, hogy a rétegszínháztól a népszínház felé való elmozdulás mit jelent az olvasatában és hogy miért látja a sikert sikerre halmozó kaposvári teátrum társulatát fáradtnak és enerváltnak.
Znamenák István kiemelte válaszában azt a munkát, amelyet az egyetemmel közösen végeznek a legfiatalabb színészgeneráció képzésében. Mint mondta: a Babarczy László által megálmodott kaposvári színészképzés az egész ország színházi életébe új pezsgést hozott, tovább növelve a kaposváriak presztizsét. Hozzátette: egyedi és példaértékű az a hatalmas munka, amelyet ebben a színház rendezői és vezető színészei elvégeztek.
Korognai Károly szintén nagyra tartja a kaposvári színészképzést. Mint mondta: egy tavaly végzett tanítvánnyal éppen együtt dolgozik egy új rendezésében. Ami a színház rendezőgárdáját illeti, szerinte Mohácsi János olyan értéket képvisel, amit mindenképpen meg kell tartania Kaposvárnak. Természetesen Babarczy László és Znamenák István is rendezhetne itt, ha ő nyerné el a direktori posztot, ám a fiatalabb rendezőgenerációban nem lát elég erőt, így Réthly Attilát, Keszég Lászlót, Rusznyák Gábort és Léner Andrást nem marasztalná. Ráadásul úgy véli, hogy egyetlen rendezés évente nem elég, legalább két darab színpadra állítása célszerű egy rendezőtől.
Szita Károly Pintér Lóránd felvetésére reagálva elmondta: azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy ha a város adja pénzt, akkor ők szabják meg, hogy miként játsszák a színészek a Rokonokat. Korognai Károly erre azt mondta: természetesen a város felé való számadás nem a művészi munkába való beleszólásról, hanem a gazdasági és strukturális változtatásokról szól. Ami pedig a társulatot illeti, szerinte látszik a fáradtság, az enerváltság a színészeken, hiszen az elmúlt nagy időkhöz képes nem „hasít” úgy egy-egy előadás. Korognai Károly szerint hat bemutató felnőtt előadás helyett öt lenne ideális, mert így több idő jutna egy elkészítésére, illetve repertoárfrissítésre is szükség lenne új szellemű darabokkal. Mint mondta: a szerző jogok megszerzése már folyamatban van a számára olyan előadások életre hívásához, mint a Pulp Fiction (Ponyvaregény), az 1984, vagy éppen a Bryan élete. Hozzátette: ötleteit azért nem osztja meg szívesen a széles nyilvánossággal, mert már volt rá példa, hogy „lenyúlták” egy-egy gondolatát.
Vajda Imréné (Fidesz MPSZ) újabb kérdése Znamenák Istvánnak szólt. Arra volt kíváncsi, hogy miért nem volt élőbb a kapcsolata a színháznak az elmúlt években a közönséggel, hiszen három éve már felmerült a neve a poszt egyik várományosaként. A vezető rendező elmondta: nagyon sok törekvés történt élő közönségtalálkozók szervezésére, több lett az élő kapcsolatot erősítő rendezvény és ezt a folyamatot tovább erősítenék a tervek szerint.
Kováts Imre (Somogyért) szerette volna megismerni a színházi szakemberekből álló grémium véleményét bővebben is, mert úgy érezte, hogy egy hárommondatos értékelés nem ad elég támpontot a döntéséhez. Szita Károly polgármester erre azt válaszolta: ennyit fogalmaztak meg a bizottsági ülés végén a szakértők teljes egyetértésben. A kérdések ezzel lezárultak, így mintegy két óra után öt perc szünet következett a hozzászólások előtt...

MÁSODIK FELVONÁS

Paksi Lajos(MSZP) a hozzászólások során azt mondta: határozatlanul érkezett, de hála a jelöltek egyenes beszédének, döntésképes helyzetbe került. A rendpárti vezetés vagy a belső megújulás közül kellett választania, és úgy érzi, ez utóbbira fogadókészebb a város. Elárulta: így Znamenák Istvánra szavaz majd.
Pintér Attila(MSZP) arról beszélt, hogy van egy érzés, amelyet csak a színházban élhetnek át a városlakók, ott érezhetik magukat csak igazán kaposvárinak. Ezt a büszkeséggel vegyes érzést a díjak és eredmények csak erősítik, így nem érzi igaznak azt az állítást, hogy ez egy enervált, fáradt társulat, amely nem „hasít”. Znamenák István pályázatát azért érzi erősebbnek, mert látja és tudja azokat az értékeket, amelyeket meg kell őriznie a színháznak és a tradíciók mentén új utakat is kínál.
Giber Vilmos(Fidesz MPSZ), a kulturális bizottság elnöke közel két és fél óra után emelkedett szólásra a direktori pályázat ügyében. Elmondta: Kovás Imre megszólítása fölösleges volt, mert mindenképpen szót kért volna. Elárulta: élete egyik nagy élménye volt a háromórás bizottsági ülés, amelyen a szakma nagyjaival ült egy asztalnál. Mivel azonban ez zárt ülés volt, a grémium tagjainak véleményét nem árulhatja el. Általánosságban azonban megfogalmazhatja, hogy egyetértettek abban: a két pályázat méltatlan volt egy Csiky Gergely Színház igazgatói székéhez. Sőt, még egy közepes létszámú kaposvári óvoda vezetéséhez is. Ugyanis sem a tartalmi, sem a formai követelményeknek nem feleltek meg. Mindez azonban őt a döntésében nem befolyásolta.
Csató László(Fidesz-MPSZ) szerint jó ötlet volt a szakmai grémium összehívása, de sokan az eredmény hallatán még mindig döntésképtelenek, mert nem tudják felvállalni egy ilyen horderejű kérdésben a döntés súlyát. Azt mondta: bizonytalannak érzi magát, ezért azt javasolja, hogy új pályázatot írjanak ki és kérjenek egy másik szakmai testületet annak elbírálásához.
Pintér Lóránd(SZDSZ) szerint lehet és kell is döntést hozniuk, mert bár a képviselők nem színházi emberek, annyit azért látniuk kell, hogy milyen kiemelkedő eredményeket tudhat magáénak a többek között Znamenák István fémjelezte kaposvári társulat. Ezért ezekre az eredményekre alapozza döntését is a Znamenák-pályázatra mond igent.
Kováts Imre(Somogyért) ezután felvetette, hogy gyanítja és álságosnak tartja, hogy a Fidesz-frakció nem itt hozta meg a döntését, mert szerinte ez Csató László szavaiból kiviláglott. Hozzátette: nem érti, hogy egy képviselőnek mi oka lehet arra, hogy ne vállaljon fel egy döntést.
Szép Tamás(Fidesz MPSZ) sajnálatosnak vélte, hogy csak két pályázó volt a Csiky igazgatói székére. Szerinte Korognai volt a bátrabb, hiszen kívülről jelentkezett. Felvetette, hogy talán egészégesebb lenne az igazgató-főrendezői posztot különválasztani, hiszen Korognai a jó igazgatói, míg Znamenák a jó főrendezői attitűdöt képviseli.
Szita Károly elmondta: egyetért azokkal, akik úgy vélik: nem csupán egy intézmény, hanem „Az intézmény” igazgatói posztjáról döntést hozni nagy felelősséggel jár. A döntést megkönnyítendő kérte a neves színházi szakemberek segítségét, akiknek neveit Zsámbéki Gáborral egyeztette. Ám ők nem foglaltak egyértelműen állást egyik jelölt mellett sem, így van ráció a Csató László által felvetett kételkedésben bármelyik jelölt támogatását illetően. Korognai Károlynak azt mondta: nem keltett ribilliót a feltűnésével, csak lehet, hogy néhányaknak kellemetlenséget okozott. Ám így legalább több oldalról ismerhették meg a színház megítélését a kaposvári képviselők. Mindemellett azt javasolta, hogy adjanak lehetőséget Znamenák Istvánnak arra, hogy direktorként is bizonyítson.
Vajda Imréné (Fidesz MPSZ) azt mondta hozzászólásában, hogy a Korognai-pályázatról szóló bírálatban azt írják egy helyen, hogy fiskális revizori jelentés. Ezzel azonban ő nem ért egyet képviselőként, sőt fontosnak tartja, hogy a pályázó a város felé való számadást alapvető tényezőnek tartja.
Pintér Attila(MSZP) ezt követően felvetette, hogy vajon a polgármester elmondta-e a grémiumnak, hogy egyértelmű állásfoglalást várnak a képviselők a kérdésben. Szita Károly erre azt mondta: állásfoglalást kértek, amit meg is kaptak. A Zsámbéki Gábor által jóváhagyott szakmai testület azonban nem értett egyet, erről azonban nem a polgármester tehet.
Mihalecz András (Fidesz MPSZ) a szavazás előtt nehezményezte, hogy a vita már nem a Csiky Gergely Színház vezetői posztjáról szól, hanem átcsap a két jelölt feje fölött és politikai színezetet ölt.
Ezt követően Szita Károly szavazásra bocsátotta Csató László javaslatát, miszerint nyilvánítsák eredménytelennek a pályázatokat és írjanak ki újat a törvény által előírt három hónapon belül. A képviselők közül 10-en igennel, 16-an pedig nemmel szavaztak, így elutasították ezt a javaslatot. Ezután szavaztak a két pályázóra. Korognai Károlyra 3 igen és 4 nem szavazatot adtak le, míg 18-an tartózkodtak a véleménynyilvánítástól. Znamenák Istvánra 12 igen szavazat érkezett 14
tartózkodás mellett. Nemmel rá senki sem szavazott. A „jogerős” döntéshez azonban minősített többség kellett volna, így hiába voksoltak négyszer annyian Znamenák Istvánra, mint ellenjelöltjére, ha három szavazat hiányzott megválasztásához.
Ezután a patthelyzet miatt szünetet rendeltek el, hogy újabb hozzászólások és újabb szavazás következzen...

HARMADIK FELVONÁS

A szünet után Csató László(Fidesz MPSZ) kért szót először: azt mondta, hogy újragondolta a szünetben a kialakult helyzetet és újra azt javasolta, hogy a döntésképtelenség miatt most ne adjanak megbízást egyik kiváló jelöltnek se, hanem írjanak ki új pályázatot, hogy tisztább képet láthassanak.
Giber Vilmos(Fidesz MPSZ) elmondta: egy valami világossá vált a közgyűlésen: a szakmai grémium pontosan ugyanolyan arányban volt megosztott a jelölteket illetően, mint most a képviselők.
Pintér Attila (MSZP) felvetette, hogy amennyiben nem lehet megismerni a jelen nem lévő bizottsági tagok szavazatát, akkor jó lenne megismerni legalább Giber Vilmosét. Hozzátette: nem vonja kétségbe szavazatának jogosságát, de talán nagyobb súllyal esik latba a szakma nagyjainak voksa, így lehet, hogy ez eredmény is egyértelműbb lenne. Ez pedig segíthetne az elbizonytalanodott képviselőknek a döntéshozásban.
Giber Vilmos(Fidesz MPSZ) válaszában azt mondta: nem gondolja, hogy a szavazata kevesebbet érne a többiekénél. Ráadásul amennyiben betartják a parlamentális feltételeket(ahol kívülről nem lehet szavazni), akkor Hegedűs D. Géza levélben elküldött szavazatát nem kellett volna figyelembe venni. Így pedig 2-2 szavazata lett volna mindkét jelöltnek.
Hoffmann-né Hetesi Noémi(MSZP) szintén a szavazatok megoszlására lett volna kíváncsi, ám Szita Károly erre azt mondta: nem engedi, hogy értelmetlen számháborúvá váljon a vita, mert ennek nincs jelentősége a szavazás szempontjából.
Így aztán újra Csató László javaslatáról szavaztak a képviselők. Ezúttal azonban más eredmény született: 14-en arra voksoltak, hogy eredménytelenítsék a pályázatokat és írjanak ki újat, 11-en nemet mondtak erre, egyvalaki pedig tartózkodott. A szavazás után Szita Károly azt a javaslatot tette, hogy a következő pályázatot egy évre írják ki.
Kováts Imre(Somogyért) azt mondta hozzászólásában, hogy most vált teljesen világossá számára, hogy előre elkészített forgatókönyv szerint alakult a szavazás. Hozzátette: minden képviselő pontosan tudja, hogy egy év alatt nem lehet egy intézmény élén semmit sem bizonyítani.
Pintér Attila (MSZP) megkérdezte: ha már így meg akarják bizonyos képviselők fontolni a döntést, akkor miért csak egy évre akarják kinevezni az alaposan kiválasztott jelöltet? Ezzel együtt javasolta, hogy legyen a megbízási idő a törvényben előírt maximum, azaz öt évre szóló.
Csató László (Fidesz MPSZ) szerint jó ötlet az egy év, mert az egy valódi „próbaidő”, amely után meghosszabbítható az igazgató megbízása. Ezzel együtt felkérte a jelölteket arra, hogy újra pályázzanak.
Pintér Lóránd (SZDSZ) azt kérdezte erre Csató Lászlótól, hogy ha felkéri a jelölteket újra, akkor miért nem tudott most döntést hozni?
Szita Károly ezt követően szavazásra bocsátotta Pintér Attila javaslatát az öt évre szóló megbízásról. Ezt 10 igen, 14 nem szavazattal és egy tartózkodással elutasította a testület. Szita Károly egy évre szóló javaslatát ezután 15 igennel, 5 nemmel és 5 tartózkodással jóváhagyták. Ezzel eldőlt: kilencven nap múlva ugyanis új pályázatot írnak ki az igazgatói posztra, de akkor már egy évadra.
Mindkét jelölt feldúltan és fáradtan hagyta el a dísztermet, de még válaszoltak egy-egy újságírói kérdésre az épült folyosóján. Korognai Károly azt mondta: az ötéves megbízatás valóban jobb lett volna, mert egy év alatt semmit nem lehet bebizonyítani. Hozzátette: ennek ellenére tetszett neki a képviselők hozzáállása, mert nyitottan álltak a kritikus kérdésekhez. Elmondta azt is, hogy nem tartja jónak, hogy Babarczy László eleve kijelölte utódját Znamenák István személyében, mert ez ellenkezik a művészi szabadság alapelveivel. Hozzátette: azon még gondolkodnia kell, hogy megpróbálja-e újra a pályázatot.
Znamenák István azt mondta, hogy neki ez a színház több, mint egy társulat. Úgy érzi, hogy ez a családja, amelynek minden egyes tagjáért felelősséggel tartozik. Ezért – bár csalódott a közgyűlésen történtek miatt – újra beadja pályázatát.