Na, minderre fény derül a Csiky Gergely Színház legújabb stúdióelőadásában (amelyet első ízben január 13-án, szombaton este láthat a nagyérdemű), s ahol csalók és megcsaltak, féltékenységtől szenvedő hímek és nőstények kergetik egymást egy különleges helyszínen, a bukaresti külváros lepukkant, sugárutakról álmodó világában. Mindehhez a Caragialéra jellemző, humorban és leleményben bővelkedő különleges nyelv társul, mely az átíró Parti Nagy Lajosban végre megtalálta méltó magyarítóját. A darabot színpadra állító Réthly Attilát kérdeztük az előadás születéséről.

– Sokan kérdik, miért nem a Tipli, olaj, léc került végül a színpadra, hiszen ez volt az évad eleji terv?
– A Tipli, Olaj, Léc című forgatókönyvem színpadi verziója SZABADAZ Á címen került volna színpadra, de sajnos a műsorterv változása miatt olyan szituációba kerültem, amiben jobbnak láttam félretenni az anyagot. Hogy váratlanul megváltozik a műsorterv, az teljesen szokványos színházi szituáció, ilyenkor képesnek kell lenni az alkalmazkodásra. Ez azonban olyan kompromisszumokat követelt volna tőlem, hogy kénytelen voltam meggyőzni színházunk vezetését, halasszuk el a premiert. Ez persze fájdalmas döntés volt, pláne azok után, hogy lassan négy éve próbálkozom azzal, hogy filmre vihessem ezt az anyagot. Most se film, se színházi verzió, de talán nem hal meg bennem a szándék végérvényesen.
– Hogyan jött a Karnebál megvalósításának ötlete?
– Valamit gyorsan ki kellett találni. Ari Nagy Barbara dramaturg kollégámmal, akivel a SZABADAZ Á szövegönyvén is együtt dolgoztam hónapokig, olyasvalamit kerestünk, amiről úgy éreztük, hogy túl azon, hogy érdekel bennünket, rövid idő alatt fel is tudunk készülni a próbafolyamatra. Tévedtünk. A Karnebál egy rendkívül bonyolult darab, komoly rendezői és színészi kihívás, sokkal komplikáltabb, mint azt először gondoltam.

– Mennyire ragaszkodtál az eredeti szöveghez, történethez?
– Nagyon. Parti Nagy Lajos átiratában játsszuk a darabot, ami igazán különlegessé teszi az előadást.
– Van főiskolai hallgató, fiatal színész és tapasztalt, rutinos kolléga is a csapatban. Milyen volt a közös munka?
– Nehéz, de nem a korkülönbségek miatt.
– Milyen volt a próbafolyamat? Történtek-e meglepő események?
– Rendkívüli idegállapotban élünk most mindannyian. Társulatunk életében nem mindennapi időszak ez, hiszen az igazgatóválasztás körüli herce-hurca mindannyiunk életére kihat. Még nem tudjuk, mit hoz a jövő, mindannyian azt reméljük, hogy folytathatjuk a munkát és Znamenák István lesz az új igazgatónk. Szóval a próbáinkon sűrű a levegő, olyan, mint mikor kidugod a fejedet egy száguldó vonat ablakán. Aki kíváncsi erre a levegőre, töltsön el köztünk pár órát, azt fogja tapasztalni, hogy ilyenkor is komoly és felelősségteljes munka zajlik, ami során kisebb-nagyobb balesetek is történnek. Urbanovits Krisztina sajnos eltörte a csuklóját az egyik próba alatt, ezért hát gipszben fog játszani.
– Milyen fogadtatásra számítasz?
– Aki szereti a véresen komoly komédiát, jól szórakozik.