Még a háború teremtette különleges helyzetek között is rendkívüli az, hogy hat fiatal katonalány egy őrmester vezetésével győzedelmeskedjen tizenhat különlegesen kiképzett német katona felett.
Az író nem emberfeletti hősöket ábrázol, hanem gyermekkorukat alig elhagyott lányokat. Még a csizmát sem tudják rendesen felhúzni, a puska úgy áll a kezükben mint a főzőkanál és sírnak, ha ölniük kell. Nem „született” és nem „tanult” katonák.
Bevetésre kell indulniuk. Megütközni a németekkel, mocsáron, erdőn, bizonytalanságon kell keresztülverekedniük magukat előre nem látott, s nem látható helyzetekbe kerülnek. Mégis hősök, mert megértik „miért kell tizenkilenc évesen meghalni”. Az epikus történet drámai példázattá és tragikus rekviemmé emeli a fiatal lányok erőszakkal félbeszakított élettörténetét.