Viszockij születésének 75. évfordulójának alkalmából Földes László Hobo"Viszockij afféle népi hősnek, legkisebb fiúnak, szókimondó fenegyereknek számított az oroszok szemében: megtestesítette mintegy a kötetlenségnek, a semmitől béklyózott, rettenthetetlen szabadságnak azt a kamaszos szertelenségét, robbanékonyságát, szilaj örömét, amelyet az oroszok - hol kárhoztatva, hol dicsőítve - legsajátabb lelkiállapotuknak tekintenek, amely a szabadságnélküliség sok évszázados rendjének, a terrorig menő mechanikus állami fegyelemnek az ellenpólusát képezi a kulturálisan azonosítható orosz mentalitásban és habitusban.

Nem eljátszotta szerepeit és dalait, hanem megtestesítette és megélte, saját húsát és vérét adta ezekhez. Akkor és ott, hangjával, mozgásával, jelenlétével - eseményként! - írta bele dalait az időbe és térbe, mindenki előtt és mindenkivel együtt, aki éppen jelen volt."

(Részletek Szilágyi Ákostól)

Vlagyimir Viszockij (1938-1980) szovjet (orosz) színész, költő,előadóművész 1964-től haláláig volt a moszkvai Taganka Színház tagja, több mint húsz szerepet alakított, köztük Hamletet. Harminc filmben szerepelt. Gitárral kísért dalai, orosz sanzonjai már életében túlnőttek rajta, holott ezek zömét életében nem adták ki és versei sem jelentek meg akkor.

"Sosem láthattam őt, nem hallgathattam Viszockij dalait.

Ő belehalt a létező szocializmusba, én túléltem. Dalait meg sem próbáltam úgy előadni, ahogy ő tette. Nem tudok gitározni, így harmóniáit, dallamait, sorait a rockzene hangzásával játszom el magyarul. És kizárólag azokat, melyek saját hazámban és saját utamon érvényesnek érzek."

(Hobo)