„Az ember célja mi a földön?

Legyen önmaga – röviden –

S csak magamagával törődjön.” 

(Henrik Ibsen)

A norvég drámaíró Henrik Ibsen az emberi psziché nagy ismerője. Műveiben minden esetben olyan mély lelki folyamatokat tár olvasói elé, amelyet az orvostudomány csak később nevesített. Az apátlan Peer Gynt a mesék világába menekül a szürke hétköznapok és a társadalmi megvetés elől. Története sehova sem tartozás, az örökös úton levés és az önámítás tragédiája. De fordítsuk meg a kérdést: mikortól bűn az, ha elménk egy másik síkon nyer élményt magának?