BŐZSI NÉNI

 

Bözsi nénit Örzsikének hívják a faluban,

és azt beszélik róla,

hogy sötét dolgokkal foglalkozik,

lehet, hogy boszorkány.

A múltkor megálltam a háza előtt,

hogy benézzek a nyitott ablakán,

hátha látok bent valami sötét dolgot.

De csak egy koszos rongyszőnyeget láttam a padlón,

meg világos színű, öreg bútorokat.

Ezek szerint nem boszorkány ez a néni,

de valami nem stimmel vele.

El tudom képzelni,

hogy ha egyszer kiviszi az udvarra

a kopott rongyszőnyeget, 

gyorsan ráül törökülésben,

és szőnyegestül elrepül,

utána meg csak úgy száll majd a porfelhő!

Azt is tudom róla, 

hogy az almát ómának,

a gesztenyét meg gubacsnak hívja.

Ráadásul minden egyes unokáját 

egyetlen gyöngyvirágomnak szólítja,

pedig annyi van belőlük, mint a rosta lika.

 

Tényleg gyanús nekem 

ez a Bözsi néni.

 

LAKOMA

 

Az én nagyikámnak

olyan történetei vannak,

hogy megáll az eszem.

Tegnap azt mesélte,

hogy levelet írt

három ismeretlen embernek.

Mindháromban az állt,

nagyon köszöni,

hogy harminc évvel ezelőtt,

amikor leégett a háza,

segítettek rajta ezer koronával,

ezért meghívja őket 

Pozsony egyik legelegánsabb

éttermébe, vacsorára,.

Mindhárman eljöttek,

jókat ettek, ittak,

sőt, egy negyedik is eljött,

aki meg sem volt híva,

de az volt az igazi úriember,

mert kifizette a lakomát a nagyi helyett.

Hogy ez lett-e a vége a mesének,

nem tudom,

mert anyu mérgesen rászólt a nagyira,

hagyja már abba ezt a hülyeséget,

engem meg a szobámba küldött.

És ez nem az első eset!

Anyu mindig ezt csinálja,

ha a nagyi ilyen érdekeseket mesél.

Aztán, ha suttyomban megkérdem a nagyit,

mi lett a történet vége,

már az elejére sem emlékszik.

Pedig nekem esti mesének is megtenné,

mert azt is csak egyszer hetente kapok.

Anyu legtöbbször este mosogat, 

a nagyi meg olyankor már rég alszik.

 

JÁTÉKPÉNZ

 

 Sajnos, a Mikulás

is egyre szegényebb,

hiába írtam neki,

hogy hozzon

szánkót, korcsolyát meg aranyat,

csak játékpénzt

rakott a csillogó csizmánkba,

mondom a kisöcsémnek

szomorúan.

Az öcsém azt mondja,

szebben is írhattam volna,

a Mikulásnak biztosan nem tetszett

az a macskakaparás.

Erre én is kinyitom a szám,

ő még írni se tud,

örüljön, hogy többes számban

írtam a levelet.

Ezen aztán hajba kapunk,

de mivel az én hajam hosszú,

az övé meg csak sörte,

megint neki van könnyebb dolga,

nekem meg jobban fáj.

A visításra jelenik meg anyu,

és jól kifizet mindkettőnket,

egy-egy nyaklevessel.

No, ez már testvéries volt, nem mondom.

 

HŰTŐSZEKRÉNY

 

Apu majdnem leharapta anyu fejét,

mert már a hónap közepén

elfogy a kajára szánt pénzünk,

mert mindenféle hülyeségeket vásárol,

amitől tele a hűtőszekrény,

még a sör sem fér el benne.

 

Erre anyu elvesztette a fejét,

s azt mondta apunak,

holnaptól te fogsz vásárolni,

meglátjuk, hogyan tudsz

kijönni abból a kis pénzecskéből.

 

Apu bizonyítani akart,

csak vajat és kiflit vásárolt

egy teljes héten át.

Anyu persze nem tiltakozott,

nem volt válogatós sose,

megkente vajjal a kiflit,

s jóllakott vele,

neki ez is sok volt, hisz

amióta csak az eszem tudom,

fogyókúrát tart.

 

Apu viszont

egy álló héten át

minden este, lelkendezve

nyitotta ki a frizsidert, 

kereste benne a sonkás szalámit,

az epres joghurtot,

meg a finom francia krémest,

de fanyar ábrázattal 

kellett tudomásul vennie,

hogy ő vásárolt be aznap is.

 

Végül azt mondta,

ad anyunak még egy lehetőséget,

mert látja rajta, szomorú,

nagyon megviselte a dolog,

hogy már bevásárolni sem járhat.

 

A hónap verse sorozat szerkesztője a 2022/23-as évadban Nagyváradi Erzsébet színművész.