Zsótér rendezése a Nemzetiben
Kleist egyik tragédiáját, a Pentheszileiát, állította színpadra a fiatal rendező a Nemzeti Színház Stúdiószínpadán. A bemutató 17-én, este 7 órakor lesz.
Pentheszileia, az amazonok királynője, seregével elindult a szkíta vadonból, hogy Priamoszt Trójában megsegítse. Deiphobosz, Priamosz fia seregével indul, hogy Pentheszileiát barátilag fogadja. De az amazonok e baráti gesztusra váratlanul szembefordulnak a trójaiakkal. Így Odüsszeusz joggal hiheti, Pentheszileia a görögök barátjaként érkezett: szövetséget ajánl az amazonoknak, de az amazonsereg neki is nyilakkal válaszol. Személyes bosszúvágyat sejtenek Pentheszileia tettei mögött. Csak annyit tudni, hogy a csatában folyton Akhilleuszt követi, s ugyan egyszer már meg tudta volna ölni, mégis mosolyogva visszaadta az életét.
Agamemnón követet küld a görögökhöz azzal a paranccsal, hogy most már Tróját kell ostromolni, ezért a seregek térjenek meg az argoszi védvonal mögé. Akhilleusz azonban mindenáron el akarja kapni Pentheszileiát. Hiába próbálják bajtársai józanságra bírni, egyedül indul portyára. Pentheszileia üldözőbe is veszi, s Akhilleusz rövid időre az amazonok kezére kerül, hamarosan azonban sikerül elmenekülnie. A görögök azt tervezik, hogy színleg visszavonulnak, majd Pentheszileiát odacsalják, ahol a két sereg közé szorul, s akkor végre színt kell vallania, kinek az oldalán áll. Akhilleusz más terveket sző: menyasszonyává akarja tenni Pentheszileiát, és utána lesújtani rá.
Az amazonsereg rá akarja venni Pentheszileiát, hogy vonuljanak el. Ám az hajthatatlan: maga akarja Akhilleuszt elejteni. Pentheszileia parancsára az amazonok az elejtett foglyoknak rózsakoszorút fonnak, és azt tervezik, megtanítják őket a szerelemre a mélysötét tölgyligetben, hol féktelenül tombol majd a gyönyör.
Akhilleusz az ütközetben Pentheszileiára támad, a nő leesik lováról. A halottnak hitt amazont Akhilleusz karjába kapja és elátkozza tettét. Pentheszileia magához tér. Az amazonok elveszik őt Akhilleusztól és pihenni viszik. Ám Pentheszileia leteszi vértjét és fegyverzetét, s elindul a férfi után. Társai kérésére mégis nyugalmat erőltet magára, s megfogadja, hogy futó vágya kudarca miatt nem adja fel isteneit, és nem fogja az eget tovább ostromolni boldogságáért. Ígéretet tesz nekik, hogy hazavezeti őket. Széttépi az előkészített rózsakoszorúkat. Ám amikor Akhilleusz visszatér, Pentheszileia nem menekül el. Kész a halálra.
Akhilleusz megvallja a nőnek szerelmét. Meg akarja érteni, miért áll Pentheszileia a hadsereg élén. Hogy mi űzi a görögök ellen. Pentheszileia elmeséli, hogy hárult rá az uralkodás terhe, s hogy véres csatában kell megkeresnie az ifjút, kit szíve választ magának. Akhilleusz kéri, kövesse őt hadifogolyként, s majd asszonyaként trónra ülteti otthonában. Hírnök érkezik: az amazonok újra támadnak. Akhilleusz indul, s Pentheszileiát rabjaként viteti el.
Az amazonok hamarosan kiszabadítják királynőjüket. Akhilleusz elvonul, ő sem követi hadifogolyként Pentheszileiát. Pentheszileia őrjöng, amiért kiszabadították. Az amazonok felajánlják: fusson utána, de ők befejezik a háborút, s hazatérnek. Mivel mindketten fogolyként akarják tudni a másikat, Akhilleusz végső harcot ajánl – ezúttal életre-halálra. A férfi elhatározza, hagyja magát legyőzni, mert tudja, Pentheszileia úgyse fogja leszúrni. Egy hónapig lesz a nő vágyai tárgya, utána az majd követni fogja őt a férfi hazájába. De rosszul számítja ki a királynő szenvedélyeit: rózsaünnep helyett az amazon ízekre szaggatja saját fogaival az elejtett férfit.
Pentheszileia zokogva tér vissza seregéhez. Győzött végre a férfin, s most megérett ő is a halálra. „Ölelni, ölni: összerímel, s aki szívből szeret, akár össze is vétheti e kettőt”. A királynő elrendeli, hogy a sereg térjen haza. Tőle minden fegyverét elveszik, hogy ne tehessen kárt magában. Ám saját érzéseiből tőrt kovácsol és azzal végez magával: holtan esik össze.
------
Hogyan lehetséges egy ilyen művet színre vinni, kérdezhetik, ráadásul egy stúdiószínpadon. Csak egyféleképpen. Olyan alkotók kellenek hozzá, beleértve a közönséget is, akik még hisznek a szó teremtő erejében. Zsótér biztosan ilyen. Egy ideje olyan előadásokat láthatunk tőle, amelyekben a színészek kénytelenek szokásos kifejezéstáruk egy részétől megválni. Most is hasonló a helyzet. Bár, például a több díjat elnyert Médeia statikus világa helyett, a Pentheszileia képei mozgalmasnak mondhatók. De azért ez sem egy mozgásszínház…
A főszerep a fantáziát megmozgató szóé. Kleist a szavak mestere volt. Utalva a korábbi ismertetőre, Hegedüs Géza író, irodalomtörténész, akárkit nem nevezett lángeszű írásművésznek. Kleist a német romantika egyik legnagyobb drámaköltője, az utókor ítélete szerint Goethe és Schiller egyenrangú társa. A Pentheszileiát Tandori Dezső fordításában ismerhetjük meg.
Agamemnón követet küld a görögökhöz azzal a paranccsal, hogy most már Tróját kell ostromolni, ezért a seregek térjenek meg az argoszi védvonal mögé. Akhilleusz azonban mindenáron el akarja kapni Pentheszileiát. Hiába próbálják bajtársai józanságra bírni, egyedül indul portyára. Pentheszileia üldözőbe is veszi, s Akhilleusz rövid időre az amazonok kezére kerül, hamarosan azonban sikerül elmenekülnie. A görögök azt tervezik, hogy színleg visszavonulnak, majd Pentheszileiát odacsalják, ahol a két sereg közé szorul, s akkor végre színt kell vallania, kinek az oldalán áll. Akhilleusz más terveket sző: menyasszonyává akarja tenni Pentheszileiát, és utána lesújtani rá.
Az amazonsereg rá akarja venni Pentheszileiát, hogy vonuljanak el. Ám az hajthatatlan: maga akarja Akhilleuszt elejteni. Pentheszileia parancsára az amazonok az elejtett foglyoknak rózsakoszorút fonnak, és azt tervezik, megtanítják őket a szerelemre a mélysötét tölgyligetben, hol féktelenül tombol majd a gyönyör.
Akhilleusz az ütközetben Pentheszileiára támad, a nő leesik lováról. A halottnak hitt amazont Akhilleusz karjába kapja és elátkozza tettét. Pentheszileia magához tér. Az amazonok elveszik őt Akhilleusztól és pihenni viszik. Ám Pentheszileia leteszi vértjét és fegyverzetét, s elindul a férfi után. Társai kérésére mégis nyugalmat erőltet magára, s megfogadja, hogy futó vágya kudarca miatt nem adja fel isteneit, és nem fogja az eget tovább ostromolni boldogságáért. Ígéretet tesz nekik, hogy hazavezeti őket. Széttépi az előkészített rózsakoszorúkat. Ám amikor Akhilleusz visszatér, Pentheszileia nem menekül el. Kész a halálra.
Akhilleusz megvallja a nőnek szerelmét. Meg akarja érteni, miért áll Pentheszileia a hadsereg élén. Hogy mi űzi a görögök ellen. Pentheszileia elmeséli, hogy hárult rá az uralkodás terhe, s hogy véres csatában kell megkeresnie az ifjút, kit szíve választ magának. Akhilleusz kéri, kövesse őt hadifogolyként, s majd asszonyaként trónra ülteti otthonában. Hírnök érkezik: az amazonok újra támadnak. Akhilleusz indul, s Pentheszileiát rabjaként viteti el.
Az amazonok hamarosan kiszabadítják királynőjüket. Akhilleusz elvonul, ő sem követi hadifogolyként Pentheszileiát. Pentheszileia őrjöng, amiért kiszabadították. Az amazonok felajánlják: fusson utána, de ők befejezik a háborút, s hazatérnek. Mivel mindketten fogolyként akarják tudni a másikat, Akhilleusz végső harcot ajánl – ezúttal életre-halálra. A férfi elhatározza, hagyja magát legyőzni, mert tudja, Pentheszileia úgyse fogja leszúrni. Egy hónapig lesz a nő vágyai tárgya, utána az majd követni fogja őt a férfi hazájába. De rosszul számítja ki a királynő szenvedélyeit: rózsaünnep helyett az amazon ízekre szaggatja saját fogaival az elejtett férfit.
Pentheszileia zokogva tér vissza seregéhez. Győzött végre a férfin, s most megérett ő is a halálra. „Ölelni, ölni: összerímel, s aki szívből szeret, akár össze is vétheti e kettőt”. A királynő elrendeli, hogy a sereg térjen haza. Tőle minden fegyverét elveszik, hogy ne tehessen kárt magában. Ám saját érzéseiből tőrt kovácsol és azzal végez magával: holtan esik össze.
------
Hogyan lehetséges egy ilyen művet színre vinni, kérdezhetik, ráadásul egy stúdiószínpadon. Csak egyféleképpen. Olyan alkotók kellenek hozzá, beleértve a közönséget is, akik még hisznek a szó teremtő erejében. Zsótér biztosan ilyen. Egy ideje olyan előadásokat láthatunk tőle, amelyekben a színészek kénytelenek szokásos kifejezéstáruk egy részétől megválni. Most is hasonló a helyzet. Bár, például a több díjat elnyert Médeia statikus világa helyett, a Pentheszileia képei mozgalmasnak mondhatók. De azért ez sem egy mozgásszínház…
A főszerep a fantáziát megmozgató szóé. Kleist a szavak mestere volt. Utalva a korábbi ismertetőre, Hegedüs Géza író, irodalomtörténész, akárkit nem nevezett lángeszű írásművésznek. Kleist a német romantika egyik legnagyobb drámaköltője, az utókor ítélete szerint Goethe és Schiller egyenrangú társa. A Pentheszileiát Tandori Dezső fordításában ismerhetjük meg.
