Félhomályos öltözőszobácska, berendezése művészies összevisszaságban. A háttérben áttetsző japán paraván, az asztalkán szamovár, fényképek, papírok, eldobott cigarettacsikkek, Brut és Courvoisier, középen római vörös kárpitú kanapé, előtte medvebőr egy igazi medvefejjel és még szökőkút és kis vitorláshajó és szibériai tigris a tajgában és, és, és...
és a tárgyhalom közepén a legendás szépségű Ira Tarakanova. Sír, mosolyog, haját kibontja, tükör elé áll, pezsgőt iszik és bolgár mosogatóvizet, táncol, felajz, leforráz és végeláthatatlanul mesél.
A faluját elhagyó 23 éves Iráról, a rózsaszín csodajárgány Jaguárról, a szépségét áruba bocsátókról, az aljas barterügyletek nemzetgazdasági hozadékáról, a párizsi fogorvosok sznobériájáról, az orosz vonatok büfé-készletéről, a kegyeiért versengők hadáról és az egyetlen győztesről, Leonardkáról. Ira megtört hangja felfényesedik, hiszen itt esküvő lesz holnap; a gaz, a kutya, az imádott végre-valahára beváltja ígéretét, feledi aszott asszonyát és örökkétig tartó hűséget esküszik.
De akkor mit keres itt mégis a szappansíkos hokedli és remegő kezében a kötél?