A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház május 24-én, vasárnap este 8 órától a Csíki Játékszín nagytermében mutatja be Kárpáti Pétör Pájinkás János című melokomédiáját Anger Zsolt rendezésében.

Kárpáti Péter:
„Pájinkás János elment a cárhoz, és azt mondta: ha cár uram egy tisztességes ember volna, akkor lejönne abbul a toronyszobábul, mert óriást le van a világ csehesedve, de én kifundáltam, mit kell az országnak jovára tenni, hát jöjjön, dolgozzunk, maga nagy hájas burzsuj”
Legutóbb, a tavalyba Gyergyóba sepert a fátum, ahun Bumarsé úr tollábul kifrecskendezett, Figaró névre hallgató hajszobrász igen zivataros esküvője napját rémálmodtuk a szálkás deszkákra, amit latyakos szuccesszióba' firdetett a gyergyói, de még a kisvárdai audiencia is.

Nakkéremtisztelettel. Zaklattatásomat, mely a kalyimbámba vezető összes elektrongyos drótok segedelmével zajlott, sőt magán az Éterön által is, ahun mög perpetuált mobilbippelés képibe jelenközött, hogy gyüjjek mán vissza Gyergyórszágba, azáltal kívántam szünetőtetni legajjább egy esztendejig, hogy sziklaszigorú ígéröttel duccótam alá: mögyök.

Erre odájig pimaszulnak, hogy mingyá azt is kibogozzák, kórtársfirkász köll nekik, mee' arra kitárúhatnak valami zsebek a Mutterlandba.
Akkó nesztök, mondom, itt a Pájinkás Jani. Csóróságbul nem köll kioktatni űket, forradalombul se, alig húsz esztendveje jelesre vizsgáztak belülle, pedig itt nem vót bárzsony, csak plumbum, meg kénszag, basszafasz.
Nem vót sokba a melokomédija kőccsége, mer' nem szokás errefele egy konstancai nyaraló árát díszlet formájába kivágni az ablakon. Jobban fogják az adást az itteni népek, ha a fantazmájukat dógoztatja a spektákulum. Azonképpen, ahogy aztat a nevezett kőttemény is diktálja, mán ha olvastátok, de tudom, hogy ússe. Sárkányok, czárok, mög vakluvak, mintha gyermek vóna megéncsak az ember gyermeke. Tán a tepsi pesti fülnek oly furán hangzó nyelvük, amin kóruttyónak, meg a fenyőfákba' lakó regék, meg a szellemek a Bucsinon, meg az a sok urdung, amit még a Tamási bátyátok is megminnezengett többízbe is, hozzásúgnak vajmit az igen pallérozott, teheccségtül roggyadozó pojáczák által e remekszabású kőtteményhő.
Könnyeket kacaghat, meg pallérozódik tűle a székely, vagy bármi másféle nácijó, még akkó is ha bundába nézi a bemutatót, mer füttés az nemigen szok lönni telente errefelé. Tán ezér is teleppítik a kukázós mackókat Brassaúbul ide, hogy tán majd itt elalszanak.

De reménylem, hogy a közönség, mán akiket nem fal föl addig a medve, nem fog alunnyi, hanem elgyün a kázadekultúrába mívelődnyi, különben annyit se ér a munkánk, mint egy falás peccsdzsem a maszlinásborkány alján.

Rendező: Anger Zsolt m.v., Rendező munkatársa: Fekete Kata m.v.
Játsszák:
Pájinkás János: Barabás Árpád, Annya: Boros Mária, Apja, Nemtudomka: Veres Előd, Nénnye: Bartha Boróka, Cár: Szabó Eduárd, Gizella, a cár leánya: Máthé Annamária, Vajda Gyöngyvér, Gazdag Erzsébet, Raszputyinka: Flórián Róbert Szabolcs m.v