Kevés olyan színház iránt érdeklődő ember él a magyar nyelvterületen, aki ne hallott volna Nemes Leventéről. A legtöbben láthattuk is őt színpadon, idősek és fiatalok egyaránt, mert immár hatvan éve folyamatosan játszik, pályája összefonódott a marosvásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi színház nagy korszakaival. Élettörténetéről Nagy B. Sándor dramaturg, újságíró beszélgetőkönyvet készített,

Nemes Levente 1962-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, utána 1972-ig a marosvásárhelyi színház színésze volt. 1972-től mindmáig a sepsiszentgyörgyi színtársulat tagja, 1992–2005 között az intézmény igazgatói tisztségét is betöltötte. 2008-ban nyugdíjba vonult, de azóta is folyamatosan játszik, a tavalyi évadban négy előadásban vállalt szerepet. Nyolcvanhárom évesen is meghatározó személyisége a Tamási Áron Színház társulatának. 

Valamennyi alakításában eredeti, hiteles, magánemberként bölcs és megfontolt, művészetét talán az igényesség és a megújulásra való örök törekvés jellemzi leginkább. Színházvezetői munkájához kötődik a szentgyörgyi társulat művészi célkitűzéseinek újrafogalmazása, 1995-ben az ő kezdeményezésére valósult meg az a bizonyos, sokat emlegetett fúzió a sepsiszentgyörgyi színház és a Bocsárdi László vezette gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház amatőr társulata között, mely megnyitotta az utat egy immár több évtizeden át tartó szakmai sikersorozat felé. Nemes Levente olyan vezetőtípus, aki szívesebben marad háttérben az ügy mögött, amelyet szolgál. Színház iránti szeretete, alázata, színészi és színházvezetői elkötelezettsége példaértékű volt az elmúlt fél évszázadban mindazok számára, akik a kultúra bármely területén alkottak Sepsiszentgyörgyön, egyénisége mély nyomot hagyott a város művészi arculatán. Szerepeiről elismerő kritikák hosszú sora jelent meg magyar és román nyelven egyaránt, munkásságát számos díjjal jutalmazták.

Az életútinterjú-kötet szerzője Nagy B. Sándor dramaturg, újságíró, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház irodalmi titkára és a Háromszék napilap munkatársa. Nemes Leventéhez hasonlóan maga is a marosvásárhelyi származású, 2004-ben végzett a helyi színművészeti egyetem teatrológia szakán. 2006 óta Sepsiszentgyörgyön él, ahol pár évet leszámítva mindmáig a Tamási Áron Színház munkatársaként dolgozott, dolgozik. 2015-től a sepsiszentgyörgyi Háromszék Napilap újságírója, kulturális szerkesztője is.

A tizennégy fejezetből álló, száz fotót és Nemes Leventéről írt méltatásokat is tartalmazó, névmutatóval ellátott beszélgetőkönyv tavaly decemberben készült Szebeni Szabó Róbert grafikai szerkesztésében, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában. A könyvbemutatón a szerző Nagy B. Sándor beszélget Nemes Leventével.

Farkas Réka újságíró így írt a kötetről a Háromszék napilap hasábjain: „Megismerhetjük Nemes Leventét, az embert, a játékba feledkező gyermeket, a fiatal színészt, aki alázatosan keresi helyét Thália világában, az érett férfit, aki nemzete szolgálatára szegődve próbál túlélni egy sötét kort, nem csak vegetálva, de nyomot hagyva maga mögött, majd a diktatúra markából szabadulva új világot, igazi színházat, művészetet álmodik, és sokszor továbbra is ellenszélben, de kitartóan halad a választott úton. Megismerhetjük kételyeit, önmarcangoló dilemmáit, véresen őszinte vallomásait élete kevésbé felemelő pillanatairól. Bepillanthatunk a szerepalkotás és a „színházcsinálás” boszorkánykonyhájába, egy varázslatos, sokak számára idegen, a pályatársaknak ismerős, de új tartalmakat, titkokat fellebbentő világba.”