Mikor anyából földre tettek, hová keverték röptömet? Embernek többé ne szülessek, szárny nélkül élni nem lehet.

(Weöres Sándor: Szárny nélkül)

Nyikolaj Koljada a kortárs orosz drámairodalom egyik legjelentősebb alakja. 1957-ben született Szibériában. 1986 óta több mint hetven drámát írt, melyek jelentős részét Oroszország mellett Amerikában és Európában is bemutatták számos helyen. Ő maga rendezőként is dolgozik, gyakran viszi színre saját darabjait. Jelenleg drámaírást tanít a jekatyerinburgi Színművészeti Főiskolán, emellett az Urál irodalmi-művészeti folyóirat főszerkesztője. Jekatyerinburgban él és dolgozik.

Az 1980-as, 90-es évek posztszovjet valóságának feszültségeiből megszületett darabjai a társadalom peremére szorult, Isten háta mögötti kisvárosokban felejtett emberek történeteit dolgozzák fel. Sipilovszkban, ahol Olga, csúfnevén Murlin Murlo él, mindenki a kombinátnál dolgozik. A kohó és a csirkefarm szagától fullasztó itt a levegő, bár a szagot már csak az érzékeli, aki nem született bele. De ugyan ki jönne ide jószántából, ha maradni is csak az maradt, akinek nem volt miből, vagy nem volt hová elmennie? Koljada lemezteleníti, mélybe dobja szereplői lelkét, majd mintegy erőtlen feloldozásként felkínálja a választási lehetőséget: maradnak Sipilovszkban és elpusztulnak, vagy vonatjegyet váltanak egy új életre.