Müller darabja érzékeny, szenvedélyes, végletesen pontos látlelete az európai ember eszmei és társadalmi térvesztésének. Laclos levélregénye ürügy Müller számára, hogy a Veszedelmes viszonyokat átültesse két ember halálos játékának – elsősorban a szerelem és a kéj utolsó esélyeként – terébe és idejébe. A Forradalom előérzete és a permanens harmadik világháború „után” – érzése egyszerre szabja meg, és tágítja ki a darab értelmezési lehetőségeit, hiszen a „Forradalom” ma már egy olyan legelő, amelyen minden kiszikkadni látszik, a harmadik világháború maga volt a hidegháború, ám nem csak ezeknek vagyunk utána, hanem Müller korának is.

Csak az ember maradt.

Müller darabja érzékeny, szenvedélyes, végletesen pontos látlelete az európai ember eszmei és társadalmi térvesztésének. Laclos levélregénye ürügy Müller számára, hogy a Veszedelmes viszonyokat átültesse két ember halálos játékának – elsősorban a szerelem és a kéj utolsó esélyeként – terébe és idejébe. A Forradalom előérzete és a permanens harmadik világháború „után” – érzése egyszerre szabja meg, és tágítja ki a darab értelmezési lehetőségeit, hiszen a „Forradalom” ma már egy olyan legelő, amelyen minden kiszikkadni látszik, a harmadik világháború maga volt a hidegháború, ám nem csak ezeknek vagyunk utána, hanem Müller korának is.

Nem a helyén, nem is a történelembe vetve, hanem egyre inkább a virtuális térbe involválódva.

Csak az ember maradt, a test és a szenvedély.

Illetve – szenvedést kellett volna mondani.

Az előadásban egy hatalmas test üzemel, amelynek foglyai nem is tudnak, de nem is akarnak kiszabadulni.

Játszanak.

Mások hűségével, mások szüzességével és önmaguk mindent elpusztító tisztánlátásával.

Embernek okosak, állatnak elveszettek.

Színházuk üres váz, amiben minden megy tovább.

„a vadállatok színművészete” – mondja Valmont

Ám a kor vadállatai ma nem valóságosak.

A játék kedvéért azonban képzeljük el, hogy két fenevad vágyja egymás húsát.

Éhségük zabolázhatatlan, gyomruk feneketlen űr.

Maguknak tapsolnak, egy üres színházban.

Függöny.