A Gyerekességek című komédia nem „gyerekjáték”, nem gyermeki jópofáskodások láncolata, csak a felnőtt tekinti pejoratív hangsúllyal annak.

Az érzékeny gyermeki lélek, ártatlan tiszta tekintetével tárulkozik fel előttünk, érzelmei tiszták, tiszta a viszonya a világhoz, a világ borzalmainak érthetetlenségéhez. A gyermek már nem gyermek, de még nem is felnőtt, prepubertás korban van, a világ megértésének senkiföldjén bolyong. Metafizikai szorongással tekint a testi titkok, a lélek halhatatlansága felé. Időben, térben, bárhol, bármikor megtörténhet a játék.

Kezdet és vég között a gyermeki lélek mélyére hatolni, ebből csak harsány kacagással, borzalmat elűző nevetéssel, illetve zokogással lehet menekülni. Vagy ha nincs más kiút, meg kell osztani a nézővel. Akárcsak az artézi kút esetében: minél mélyebbre ásunk, annál magasabbra szökken az ár.

Felnőtt színész alakítja a gyermeket, illetve azokat a felnőtteket, akik körülveszik: abszurd, groteszk módon megjelenítve őket, egy „többszereplős” játékká varázsolva a színpadot.

Raymond Cousse, író, rendező, színész, akit a „francia Latinovits- nak” is nevehetnénk, önmagának írta darabjait, önmagának, önmagáról, egyéni világérzést megvilágítva, egyetemes érvényességgel. A Gyerekességek című darabját, mint „kult-eszmét”, a világ minden táján játsszák ma is.

A mindenkori gyermek kis harcos : kardja a szeretet, pajzsa a humor, élettere a szabadság.