"Székelyföldön kétszer nagyobb az öngyilkosságok aránya, mint egész Romániában. Senki nem tudja, miért. Egyesek a zord időjárással, a hegyvidék ridegségével magyarázzák. Mások azzal, hogy a bicskához gyakran nyúló falusi székelyek számára más az emberi élte értéke. Az ő világukban a Nap hamarabb nyugszik le. Minél hamarabb, annál jobb.

Ilyen környezetben játszódik a Bányavirág, és ebben él az egykori bányász, Vajda Iván, aki a bánya bezárása óta reményvesztett munkanélküliként éli mindennapjait, és gondozza beteg édesapját. Nem azzá vált ez a világ, amivé szerette volna. Hozzá hasonlóan kiutat keres szűkebb környezete is: féltestvére, Ilonka, barátja, Mihály, szomszédjai, Illés és Irma. Mindenki a maga módján.

A szerencsétlen sorsok és a sok lemondás ellenére a Bányavirág nem egy komor darab. A fekete humor erőteljes jelenléte segít nekünk megfelelő távolságból szemlélni azt, amiben élünk. Segít felébredni abból a keserű álomból, amibe a szereplők belepusztulnak." Székely Csaba

În zona secuimii, rata sinuciderilor este de două ori mai mare decât în celelalte părți ale României. Cauzele nu sunt cunoscute. Unii caută explicaţii în condiţiile meteorologice aspre, în rigiditatea zonei montane. Alţii în faptul că, pentru ţăranii secui care înşfacă adesea briceagul, valorile vieţii umane sunt altele decât pentru alţii – acolo, soarele apune mai repede. Cu cât mai repede, cu atât mai bine. Într-un asemenea univers are loc „povestea” din Flori de mină. În această lume, îşi duce existenţa și minerul de odinioară, Iván Vajda, care îşi trăieşte ca şomer deznădăjduit şi-şi îngrijeşte tatăl bolnav. Lumea asta nu s-a schimbat aşa cum ar fi dorit el. Asemenea lui, caută o cale de evadare şi apropiații săi: Ilonka, sora lui vitregă, Mihály, prietenul lui, precum și Illés şi Irma, vecinii lui. Fiecare în felul său.