Az 1930-as évek Moszkvájában egy, a rendőrséget anyjaként szerető, öntudatos
házmester a lakókról tud és jelent mindent, precízen, bután, szorgalmasan,
ahogy a vörös csillag megy az égen. Hogyan lesz ebből komédia? Hát úgy, hogy
egy bujkálva alkotó értelmiségi a darab elején elalszik, és álmot lát. Szürreális
látomásában egy időgép véletlenül átrepíti a fűrészporfejű zsebdiktátort Rettegett
Iván palotájába, egyenesen a cári trónra – mert hogy Bunsa házfelügyelő úr
kiköpött mása külsőleg a hajdan volt véres kezű despotának, akit viszont az
időgép a moszkvai tömbházba juttat el. Innentől aztán gyakran pukkadozhatunk
a nevetéstől. A nehéz észjárású Bunsa rettegésén, hogy mit szól majd a lakógyűlés,
hogy ő ellenforradalmi elemek közé keveredett? Majd a félelmetes átalakuláson,
ahogy néhány vodka után az idiotizmus mégis vállalja új szerepét és hatalmat
gyakorol az első zokniagyú prolicár. Valamint nevethetünk a jövőbe csöppent
rettegett uralkodón, amint megijed a telefontól, az autók zajától, és le akar
döfni egy szerencsétlen szoknyalovagot, aki „ekecsellett a bojárnéval” a hites
férj távollétében – míg nem a padlásra zárják, hogy nehogy felfedezzék az
ideológiailag nemkívánatos elemet. Az írói zsenialitás az álom segítségével
mindenkit olyan tükörbe helyez, ahol a meztelen gyarlóságok láttán kesernyés
vigyorba torzul a száj. A groteszk helyzetekben óhatatlanul kiderül: a legbutább
házmesterben is egy diktátor szunnyad, és a legrettegettebb, leghatalmasabb
uralkodó is parányi házmester-lélekkel csúszik-mászik, ha megkapargatjuk a
felszínt. A Mester és Margarita szerzője testközelből ismerte a hatalom fonákságait:
egyik darabját Sztálin 17-szer nézte meg, az Iván, a rettentőt pedig a főpróba
után betiltották. De kell-e nekünk ismerni az 1930-as évek Szovjetúnióját
ahhoz, hogy nevetni tudjunk féreglelkűségen, köpönyegforgatáson, a hatalomtól
megrészegült idiótákon? Torkunkra fagy-e a nevetés, ha felébredünk az álomból?

19.00 órás kezdés esetén az előadás várható
befejezésének ideje 21.30.