Egy angol milliomos fia hajnali részegségében legjobb barátját lövi agyon. A gyilkos az idegenlégiónál keres menedéket. Itt, Tangerben ismerkedik meg Mayával, a csodálatosan szép táncosnővel, aki hozzásegíti a fiatalembert, hogy megszökjék a szaharai pokolból. Az üldözők már a szökevény nyomában vannak, de Maya magára vonja a figyelmet. Táncol, és ez a néhány pillanat, mely az üldözőt szinte odaszegezi a mulató padlójához, elegendő ahhoz, hogy a tenger felől megszólaljon a jel: a menekülő már biztonságban van, a mentőhajó fedélzetén. 

 Tanger után Párizsban folytatódik a mese. Maya már világhírű táncosnő. Az ifjú milliomos is vígan éli világát. Kiderül, hogy állítólagos áldozatának kutyabaja. A pisztolygolyó egyetlen hajszálában sem tett kárt. A fiatalember nem úgy viselkedik megmentőjével szemben, mint ahogy az operettmorál szerint kívánatos, de mindez pillanatnyi késedelmet jelent csupán. A szerelmesek egymásra lelnek, s örök boldogságban egyesíti őket az áradó zene, no meg a trükkös szövegkönyv.

   Fényes Szabolcs így vallott önmagáról, mikor 1967-ben a Maya szabadtéri bemutatójára készültek: "Mit is írhatnék harmincöt éves zeneszerzői jubileumomra? Talán csak ennyit: meggyőződésem, hogy a zenének, különösen a könnyű zenének, amellyel az életem összefonódott, a melódia lelke, a világa, az anyanyelve. A melódia a zenének - hogy is mondjam csak - humánuma. Dallamától emberi a muzsika."