Ivády Erika:

Egymás szövegét is át kell élnünk, átengedni magunkon, de nem ugyanazzal a tartalommal, hiszen egy személyként vagyunk jelen a színpadon, csak majd húsz év különbséggel. Amit a partnerem mond, az az én gondolatom, csak bennem már mint emlék hoz felszínre újabb gondolatokat és érzéseket. A cselekmény a belső történések sorozatából áll össze a külső cselekvések helyett. „Találkozni fogsz olyan emberekkel, akik darabokra tépetik magukat a szabadságért. De abban a pillanatban, hogy a szabadságért szenvedsz, rá fogsz jönni, hogy a szabadság nem létezik, legfeljebb csak azért létezett, mert kerested. Egy álmot keresel mindig, egy ideát.”

Nánási Ágnes:

Nem tolerálom magammal szemben a felszínességet. Ebben a regényben az írónő sem engedi el a még formálatlan, a tudattalan felszínén úszó érzéseket, sejtelmeket. Azonnal megragadja és az intellektus mikroszkópja alá teszi, s addig nagyítja, amíg formát nem talál. „Sose engedj a gyávaságnak. A gyávaság mindig lesben áll. A józan ész, a célszerűség, néha a bölcsesség nevében. Akik gyáván viselkednek, amíg veszély fenyegeti őket, arcátlanokká lesznek, mihelyt elmúlt a veszély. Már az is veszélyt hord magában, hogy a világra jövünk.”

Káli Gergely:

Vajon ki dönti el, bölcső vagy koporsó? Csakis mi magunk. „Van aki megpróbálja, elmenekül az erdőbe vagy ki a tengerre, és esküdözik, hogy neki senkire sincs szüksége, de végül megtörten beáll a sorba…”

Játékidő: 1 óra 20 perc (szünet nélkül)