A kislány egy nap fog egy almát, kis emberkéket farag belőlük, csinál nekik kis ujjakat, kis szemeket, kis lábujjakat, és az apjának ajándékozza őket, de megmondja neki, hogy nem szabad megenni, el kell tenni őket emlékbe, hogy el ne felejtse, egyszer az ő kislánya is volt gyerek. De persze a mocsok apa rögtön felzabál egy csomó almaemberkét egészben, csak hogy a lányát bosszantsa. De az almaemberkék tele vannak borotvapengével, úgyhogy az apa szörnyű kínok közt kiszenved.
(részlet)

És itt voltaképp véget is érhetne a történet, hiszen az apa megkapta, amit megérdemel.
De folytatódik…

„ - Mit gondol, miért hoztuk be? Csak gondol valamire.
- Figyelj, miért nem kezdjük el rögtön kínozni, minek ez a sok rizs? „
(részlet)

„ … Azt hiszem, azért táncolok mindig borotvaélen a vígjáték és a horror között, mert azt gondolom, hogy az egyik jót tesz a másiknak. És valóban, hajlamos vagyok addig feszíteni a húrt, ameddig csak tudom, mert azt gondolom, hogy a túlzás révén tisztábban rá lehet ismerni a dolgokra, mint a reális ábrázolás segítségével. „
(interjúrészlet, M.M.)

„ - A Három Ketreces Útkereszteződés”. Mit akar mondani nekünk ezzel a történettel?
- Semmit sem akarok mondani vele. Rejtély, aminek nincs megoldása.
- És mi a megoldás?
- Nincs megoldás. Megoldatlan rejtély. „
(részlet)