\"A Tavasz ébredésében szerepelő fiatal gárda egy olyan csapatot alkot, amelynek tagjai - úgy tűnik (legalábbis az elmúlt két hét tapasztalatából okulva, vagy a konzekvenciákat levonva), hogy az első perctől kezdve maximálisan értik, hogy ez - sok szempontból - egy más nyelv, más kifejezési forma. Nem kellett eltelnie egy-két napnak ahhoz, hogy mindenkinek evidens legyen, hogy nem realista, hanem absztrakt színházat csinálunk minden egyes pillanatában az elejétől végéig.\"

\"Sok célom van ezzel az előadással, sok mindent szeretnék elmondani vele, de az egyik, s talán legfontosabb célom, hogy minden egyes pillanata - a szó jó értelmében véve – elvont legyen. A másik pedig az, hogy túl tudjon lépni a mű történetén, és a műből kiolvasható mélyrétegeket is próbálja meg ábrázolni. Erre szigorúan és csakis az a megoldás, ha az ember az absztrakció útján ábrázol.\"
Horváth Csaba

Pilinszky János: A mélypont ünnepélye
Az ólak véres melegében
ki mer olvasni?
És ki mer
a lemenő nap szálkamezejében,
az ég dagálya és
a föld apálya idején
útrakelni, akárhová?

Ki mer
csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindig akad egy utolsó legyintés,
háztető,
gyönyörű arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

Ki tud
nyugodt szívvel belesimulni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli?