A Latinovits Színház kávéházi vetítéses beszélgetéssorozatában, az évad első Szellemidézésén Dajka Margitra emlékezünk színházi és filmes szerepeinek felidézésével.

Vendégek:
Novák János zenész, zeneszerző, rendező
Takács István, a szineszkonyvtar.hu szerzője, a színháztörténet kutatója

beszélgetőtárs: Bognár Éva

Kortársai így vallottak Dajka Margitról:
Darvas Iván:
"Dayka Margit azok közé a művészek közé tartozik, akiből egy dolog hiányzik, de az teljes mértékben hiányzik: a rossz értelembe vett rutin. Nem hiszem, hogy ő akár százhúsz éves korában is megszerzi a rutinnak azt a minimális mértékét, ami képessé teszi a színészt arra, hogy megalkuvások közt tengesse életét. Ami évről évre, percről percre kompromisszumok árán élhető csak le. Dayka Margit egyike azoknak a keveseknek, akik fenntartják a reményt, hogy egyáltalában érdemes csinálni, hiszen ő nem alkuszik meg, és - hál' Istennek - mégis él."

Horvai István:
"Egy-egy cselekvést teljesen egyéni, a normálistól eltérő módon látott. A színpadon ezeket a látomásait nagyította föl. Egyensúlyozó-művész volt a pályán, a végletek, a szélsőségek embere, született zseni"

Komlós Juci:
"A pályán nem ismert lehetetlent. Célratörő volt és nehezen alkalmazkodott. Az igazából nem engedett soha. A végére azonban valahogy beleunt a küzdelembe, túl sok sérelem érte."

Kazimir Károly:
"Aki érezhette azt a sugárzást belőle, amitől a partnere is tehetségesebb lett a színpadon, soha el nem feledheti őt. Amikor Dayka játszott, akkor mindig igazi színházról volt szó, s körülötte mindenki nemesebb lett."

Illés György:
"Ha nem Magyarországon élt volna, filmeket igazítanak hozzá, forgatókönyveket írnak neki."

Csoóri Sándor:
"Érzelem és művészet - különösen színészek esetében - ritkán fonódik annyira össze, mint Dayka Margit sorsában."