„A darab, bármilyen hihetetlen, háromszáznegyven éves, mégis kortárs. Mindegyik Moliere-darabbal ez a helyzet. Ismert minket, ennyi a titka. Ahogy Novák Eszter ismeri a munkatársait és a közönséget. Mindig pontosan választ színészt, rendezései láttán visszatérő érzés, ezt a szerepet nem is játszhatná más. Ugyan ki várna olyan készségesen a délutáni beöntésére, ha nem Lukáts Andor? Lukáts, aki a tehetségét legtöbbször – most is – egy gyűrött klepetusban csillogtatja színpadon. Lehet, hogy ez a sajátja? Még a Sanyi és Aranka Színházban kapta magára? (Ahol a ruhatáros is Kossuth-díjas: ő maga!) Vele múlnak velünk az évek, így hát egyszerre nyúlunk a receptjeinkért is."

Závodszky P. Árpád - Népszabadság

„Székely Gábor-szerű díszletben, Lukáts Andor színészi egyszerűségével ígéretesen indulva, Tóth Ildikó erősen kitett gesztusaival, Bertalan Ági színpadi létének örömével folytatódva…”

Stuber Andrea színházi blogja

„A második felvonás (…) Marton Róbert remek magánszámával jól indul, (…) remek színészek: ezzel kezdtem a szereposztást látva. Tényleg azok! Lukáts Andor remek Argan, Tóth Ildikó nagyszerűen alakítja a cserfes szolgálót, és Hegedűs Barbara kedves Angyalka meg Lujzácska is egyben. (…) Bertalan Ágnes – akinek a hangjára minden néző felkapja a fejét – nagyon dekoratív számító feleség. S hadd ne soroljam fel a teljes színlapot, mindenkinek jól áll a ráosztott figura.”

Eller Erzsébet – Budaörsi Napló

„A közjáték bohóckodására – szakmai nyelven farce – egyszerre remeg minden nevetőizom, míg a komolyabb, magasabb fokozatú gegeken átsiklik a figyelem… Nem hiába nem erőltetik meg magukat a kortárs szerzők, hiszen már évtizedek óta felcserélődött a tyúk és a tojás szerepe. A mélységi szellemességre érzékeny idegszálainkat régóta nem ingerlik, tehát elsatnyultak. (…)

Ahogy Béline, a vagyonkáért szeretőt-színlelő feleség magyarázza az öröklődés fortélyait, felvillan a tágra nyílt szemekkel élő néző feje felett az a bizonyos villanykörte: március idusán új polgári törvénykönyv lépett életbe Magyarországon, és abban bizony változott a haszonleső házastársakra vonatkozó szabály is. Touché! Ahogy a frankfi vagy frankleány mondja ilyenkor, ha bemegy egy találat. De jön hamar Angyalka monológja is, miért nem helyes a kényszerházasság, és miért tökéletesebb módja szerelemből iga alá hajtani önként a fejeket. Ez a hozzáállás egy bakfistól, a mai világunkban valóságos nevelő célzattal képes hatni, amikor a sztereotip fiatalság erkölcsére az a legjellemzőbb, hogy a lovak közé dobják a gyeplőt, mert az egyéni öröm mindennél fontosabb, mások tárgyként való használata ehhez pedig természetes; ilyenkor jól jön a racionális értékrend eme klasszikus formája. Csak a közös öröm a valódi öröm. Tehát van aktualitása és didaktikája a darabnak, és nem csupán arról van szó, hogy levegyenek a polcról egy bevált receptet. (…)

A szakmaiság a színpadon nem kérdőjelezhető meg. Láthatunk formát tekintve Ophéliát és középkori pestisdoktort is, meg egy élettelen bábút, mint páciens, ki belehal a kezelésbe. A tér kihasználása teljes, sőt, a kiugró sarokrész kijelölése enyészpontként művészi, a dallamok fülbemászóak, a muzsika kellemes. Minden adva van ahhoz, hogy a darab kivívja helyét a színház értékes programjai között….”

Adams – Budaörsi Infó

„Nem érződik a 350 éves por, ami belephette volna a témát, sőt elgondolkodtató is lehet mindazoknak, akik napjaink ezerféle gyógyszereiben, mágnes, lézer és még ki tudja milyen, kezelésben hisznek a gyógyulás reményében. S nem csak hisznek, hanem fizetnek is, busásan. Ki nem volt még közülünk u.n. árubemutatón, ahol a már nem egészen egészséges, de az egészségért és a fiatalságért komoly százezreket is adó nyugdíjas korosztályt célozzák meg csodamatracokkal, lézeres lámpákkal, mágnes ágyakkal és más csodákkal. A gyógyulásba vetett hitt határtalan. A hallgatóság hisz és fizet, ugyan úgy, mint a Molieri hős Argan. Ő sem fiatal már, második feleségét igyekszik boldoggá tenni, mielőtt megírná a végrendeletét. S mikor halottnak tetteti magát, rájön arra, ki az, aki igazi könnyeket ejt, s ki az, aki semmi mást, mint a gyorsan bekövetkező halálát kívánta.”

Major Edit – Minálunk.hu