A magyarhirlap.hu kritikája az előadásról:

Igazán kellemes, nemes szórakoztatást ígérő Hubay Miklós-darabot mutatott be a Budaörsi Latinovits Színház a főszerepben valódi nagyvadakkal: Almási Éva és Mécs Károly adják a múlhatatlan szerelem történetét. Frigyesi András rendezése érzékenyen és előzékenyen bánik a két neves színművésszel, azt teszi, amit ilyenkor kell: hagyja őket játszani.

S ők játszanak. Egymással és nekünk. Almási Éva meg-megvillanó humorával, bájával és tartózkodó kedvességgel játssza el azt a Nőt, akit még a nagy hírű, ingerlékeny Berlioz, a tehetségét kicsit sem szégyellő zeneszerző sem tud sokáig lefegyverezni. Mécs Károly olyan vehemens lendülettel, szikrázó komolysággal udvarol, amire a mai fiatalok többsége ma már talán képtelen, mert „ciki”. Energiája lenyűgöző, hangja zengően tiszta.

Hubay játékában a „kéktiszta szerelem” átható erővel jelenik meg, nyelvezete egyszerre irodalmi és színpadképes. A történet egyszerű, napjainkban is címlapos, mégis szinte hétköznapi esetleírás: két, valaha egymást szerető ember keresi a másikban és önmagában azt a múltat, amelyben valaha egymásra találtak. Persze más kávéház az élet, más a bulvár és még másabb a valódi dráma. Ma sajtómunkások elemzik napjaink politikai és üzleti partnereinek életre, halálra, pénzre, hatalomra menő játszmáit. Hubay darabját szívesen megnézetném a mostanság viharzó történet eleven hőseivel. S nem azért, mert Budaörs neve ma sokszor bukkan fel az útdíjak miatt, hanem azért, hogy lássák: vannak békés megoldások is, nem csak háborúsak.

Mi többiek viszont, akik bulvárlapok nélkül is lejátsszuk olykor saját játszmáinkat, jól szórakozunk. Ők, a többiek, Kovács Vanda, Szegezdy Róbert, Mezei Léda, Páder Petra és Csillag Botond jó szívvel és kedvvel vesznek részt a „nagyok” játékában. Van még mit tanulniuk Almási Évától és Mécs Károlytól.

Amit ígért Budaörs, megtette: kellemesen szórakoztató, tanulságos előadást láttunk.