„Szerelem nincs. Amit szerelemnek hívnak, az csak sejtcsomók és dúcok követelőzése. Ni, ni, nézzen oda! Szerelmes pár. Tiszta bohócok. A fiú zongorázik a nőstény hátán. A nő lecsukja a szemét! A fiú ujjai hegyét telítik a vérplazmák. A pupillák kitágulnak, a könnymirigyek nedvet bocsátanak a szaruhártyára. Az ajaklebenyen reflexrángás jelentkezik. És már dumál: Drágám! Édesem!... Röhej! Röhej!” – mondja Feri Verának az első randevún. Aztán ráébrednek, hogy évek óta egymást keresték, hogy szükségük van egymásra, hogy ennek a fiúnak ez a leány, és ennek a lánynak ez a fiú kell… úgyhogy gyorsan meg is fogadják, hogy ők soha, de soha nem szeretnek egymásba.