A medve című komédiában Popova Jelena Ivanovna (Szűcs Nelli) gyászoló özvegyként elzárkózik a világ elől, mígnem egy régi adósság ügyén ellátogat hozzá Szmirnov GrigorijSztyepanovics (Varga József). Az adós és a hitelező vitája a színpadon egyre inkább a nő és férfi klasszikus párharcává, végül szerelmes szenvedéllyé alakul át. A Trill Zsolt által megformált lakáj, Luka karaktere pedig a humor megbízható forrása.

A Medve a szövegmaszkok, a viselkedés és a bensőben lejátszódó folyamatok, illetve a tények ellentétére épül. A bezárkózott özvegyet alakító Szűcs Nelli - aki egyébként is elsőként nyerné el a legtermészetesebb magyar színésznőnek járó díjat - kikacsintás nélkül, oly finoman - bájosan formálja meg a már-már éhező, fiatal özvegyet, hogy mialatt mindenki tudja, sóhajtása, gyásza, egész imázsa hamis, mégis meglepő, amikor a nőiesen bizonytalan, majd sértetten hideg naiva amazonként "teríti le a medvét".

A pálmát mindhárom jelenetben Trill Zsolt viszi el. A huszonéveit taposó ifjú A medvében vénséges lakájt alakít. Lukát, az apa - pótló öreg cselédet egy bölcs bohóc és Firsz színeiből keveri ki. A színháztörténet legjobb színházi clownjaihoz hasonlítható színész jutalomjátéka.

 

„Öten játsszák el Csehov három jelenetét, amelyet szó szerint „keretbe foglalnak”, ugyanis a bemutatkozás – mint családi arcképcsarnok – egy képkeretben történik. Valóban az archetípusok famíliájával találkozunk, amely a mimusjátékokkal, vásári komédiákkal, a commedia dell’artéval, a cirkusz világával áll rokonságban. Ide tartoznak Csehov bohózatai. E műfajok előadásmódja a lehető legkomolyabb, tulajdonképpen a „lélektani realizmus” metódusa, és éppen ezáltal válnak a befejezések csattanóvá, váratlan poénokká.”

Darvay Nagy Adrienne: Criticai Lapok. 1998. 6. szám (június)