Az előadás egy Jászai Mari naplójából, vallomásaiból és Szilágyi Enikői mai reflexióiból készült darabot visz színre. Az erdélyi származású színművésznő Románia és Magyarország színházai után játékával és énekével a legrangosabb nyugat-európai színpadokat is meghódította. 2017-ben a Francia Köztársaság Kulturális Minisztériuma „Művészet és Irodalom Lovagrend” kitüntetésben részesítette. Tavaly a Gyulai Várszínházban mutatta be a Trianonra emlékező előadói estjét, de láthattuk a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Eltűntek című darabjában is.

A Jászai Mari emlékét megidéző előadással tükröt kíván tartani a jelen kulturális életnek, a nemzetét és nemzete érdekeit megtagadóknak, illetve az azt féltve óvóknak. Hogyan látta száz évvel ezelőtt, és hogyan látja ma egy magyar színművész a színház, az anyanyelv és a nemzeti kultúra fontosságát, szakmájának kiküszöbölhetetlen nehézségeit, az igazságkeresés konfliktusait, a művészi minőség igenléséért folytatott nemes harcot, a protekcionizmus elleni kétségbeesett küzdelmet, amelyeket a szakmai elismertség és siker sem feledtethet? Hogyan lehet, ha lehet megmaradni nemzeti értékőrzőnek a globalizáció mindent elsodró viharában? – efféle és még sok más izgalmas kérdéssel szembesíti nézőit a Gyulai Várszínház saját fejlesztésű előadása, ősbemutatója.

Az előadásban a következő versek, szövegek hangzanak el:

Babits Mihály: Jászai Mari halálára

Petőfi Sándor: Világosságot (részlet)

                            Színészdal

                            Az ítélet

Vörösmarty Mihály: Szózat

Szőcs Géza: Hitvallás