„Igazi Színházat, mely a világ nyolcadik csodája lesz! Nem teszi be oda lábát hivatalnok: az elhivatottak színháza lesz! … S ha a színház felnő önmagához, akkor a leghatékonyabb segítség az ember megváltásában... A színház elő fogja készíteni a csodát... Ráébreszti az Embert arra, hogy nem a pillanatnak kell élnie... S akkor nem gyarló önmaga válik meghatározóvá... Fel­szabadul... Látóvá válik. Látni fogja az Élő Égi Igazságot, a Legyőzhetetlent... Látni fogja azt az Igazságot, aki Isten önvédő megnyilvánulása... Megvilágosodik... Az Embert bizony a Színház megvilágosítja... S a megvilágosított ember győzedelmeskedik: önmaga felett és a múlandóság felett... Bizony szent háborút vívunk a Színházban... A szakrális beavatások helye lesz a színház: sikeres beavatásokon fogunk ámulni. A katarzis maga a tisztítótűz... Mi is történik a valódi drámában? A tragédiát az teszi igazi drámává, hogy főhőse az adott drámai helyzetben csak akkor győzedelmeskedhet, ha nem győzedelmeskedik. Vereségében diadalmaskodik: nem megsemmisül, hanem belép az örökkévalóság kapuján... És e kapu fénye elárasztja a nézőteret... És a katarzis ellenállhatatlan erővel sugalmazza, hogy aki meg akarja tartani életét, elveszti, aki pedig földi céloknál nagyobbakon tartja tekintetét, az megnyeri. A katarzis a halhatatlanság itala... A katarzis más minőséggé formálja az embert... Azzá, aki megvívja szent háborúját a sátánnal... És aki a valódi katarzist legmélyebben átéli, megpillantja Teremtőjét... E pillantásba belehal és újjászületik... Áldott legyen a katarzis! Áldott legyen a beavató színház minden szent rítusa: megvilágosító ereje és hatalma. A színház valódi szellemi központ, beavató központ... Színészkirálynő, a legszentebb beavatás papnője lehetsz! Hatalmas vagy, erős vagy, legyőzhetetlen vagy!” (Jászai Mari)