- Milyen feladatok várnak Rád ebben az évadban?
- Négy előadásban énekelek az Operában, a Budaörsi Játékszínben játszom két darabban, és lesznek koncertjeim Londonban és New Yorkban is. Emellett tervezek egy koncertet, amelyben fuvolázni és énekelni is szeretnék. Mivel fuvolistaként indultam, arra gondoltam, hogy koloratúr áriákat átdolgoznék úgy, hogy bizonyos részeit énekelem, másokat pedig hangszerrel játszom. Most pedig épp a Tükörjáték című darabot próbálom a Budapesti Kamaraszínházban.
- Melyiket szereted jobban az operát vagy a prózát?
- Mindig azt, amelyiket épp csinálom. Most ezt a darabot, hiszen ez a legújabb… a legifjabb csecsemő… Mindegyiknek más a gyönyörűsége, mind a kettőt más miatt lehet szeretni.
- Több évig énekeltél külföldi operaházakban. Nem vágysz vissza?
- Most már inkább csak koncerteket vállalok, mert nem szívesen hagyom itt a férjemet, és ő sem örül, ha két-három hónapra elmegyek, márpedig egy operabemutatóhoz kell ennyi idő.
- Szakmai szempontból itthon jobb, vagy kint?
- Nem nagyon lehet összehasonlítani kettőt. Itthon az Operaházban az ember bent van az általános nagy „darálóban”. Egyszerre több darabot próbál a társulat, és emiatt kicsit nagyobb a hajsza. Az ember azt érzékeli, hogy nincs annyi nyugalom egy előadás előkészítése során. Kint, ahol én megfordultam, rendszerint egyszerre csak egy operán dolgoztunk, illetve azok az énekesek nem próbáltak még három másikat. Ezért picit nyugalmasabbnak tűnt a munka. Utólag nem biztos, hogy ez mindig pozitívum, de adott pillanatban annak értékeli az ember.
- Tehát szakmailag jobb lenne külföldön, de a család miatt már nem vállalod.
- Igen. Bár én itthon is nagyon szeretek énekelni, van egy pár karmester és vannak olyan kollegák, akikkel mindig szívesen dolgozom együtt. Nekem borzasztó fontos volt, amikor hazajöttem, hogy befogadjon az itthoni opera-szakma. Nem ment könnyen, de lassan, évek alatt visszafogadott ez a világ.
- Színésznőként is több előadásban játszol. Most épp a férjed, Görgey Gábor Tükörjáték című drámájában kaptál szerepet. Gondolom, ilyen esetben egészen más tudással érkezel a próbákra, mint a kollegáid, jobban ismered a szöveget, a történetet…
- Igen, de nem ez a lényeg. Ilyenkor rendkívül szemérmesek vagyunk otthon – a férjem soha nem ad instrukciókat, nem mond semmit, hiszen nyilván azt szeretné, hogy én magam boldoguljak. Gyakorlatilag nem is nagyon beszélünk róla. Igaz, hogy esetleg jobban ismerem a darabot, de az is az igazsághoz tartozik, hogy ez borzasztó nagy teher. Meg kell küzdeni az első reflexekkel… ezt senki nem érezteti velem, de tudom, hogy így van. Ráadásul én elsősorban operaénekesként vagyok az emberek fejében, bár már lassan tíz éve játszom prózát. Óhatatlanul átsuhan ilyenkor a kollegák agyán, hogy, te jó ég, a szerző felesége, és még operaénekes is… Ezért ilyenkor mindig iszonyúan izgulok. Arról nem is beszélve, hogy a felelősségem is dupla, hiszen ha elszúrom, akkor nem csak a saját dolgomat szúrom el, hanem a férjem darabját is… így ez nehezebb, mintha bármi másban játszanék, de ezzel együtt nagyon szeretem. Sándor János, a rendező is helyes volt a próbák alatt, mert amikor valamit ki akart húzni a darabból, akkor mindig nekem mondta nagyon kedvesen, hogy ezt és ezt szeretné kihagyni. Én meg nevetve tettem fel a kezem, hogy ezt ne velem beszéljétek meg, nem én vagyok a szerző… Nem könnyű, de ez édes teher. Ezt a darabot, most itt a Kamarában nagyon szeretem, csodálatos kollegákkal dolgozom együtt, és a hangulat is remek.
- Nem mindenki tudja talán, hogy te mindemellett még képzőművész is vagy. Ilyen sok színházi és operai feladat között jut időd még festeni is?
- Igyekszem… a nyáron csak hat képet sikerült készítenem, úgyhogy ha meglesz a bemutató, nekilátok, mert nemrég egy körülbelül húsz képből álló sorozat ötlete pattant ki a fejemből… központi témája a felhők és víz, illetve a táj vízben megjelenő tükörképe. Ezt szeretném összehozni még idén ősszel.
- Talán két koncert, színházi előadás vagy önálló est között…
- Igen, és még egy német nyelvvizsgát is kellene tennem. Tavaly ugyanis elvégeztem Debrecenben az Akadémiát, de még ez a vizsga hiányzik a diplomához. Mivel Szombathelyen egy főiskolán magánéneket tanítok, fontosnak tartottam, hogy legyen egyetemi végzettségem is. Aztán belevágok a doktoriba…

Ha a zenetudományok doktorával még nem is, de egy remek színésznővel megismerkedhetnek Iván Ildikó személyében, ha bekukkantanak a közeljövőben a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdióba, ahol a Tükörjáték című előadásban egyéniségéhez híven sokszínű, sokrétű figurát alakít Teréz-Terka-Thérese szerepében. Aki azonban az operát kedveli, láthatja őt a Budapesti Operaház Utolsó keringő, Cosi fan tutte és C’est la guerre előadásaiban.