Írások
Idén nyáron már másodszor adta operarendezésre a fejét Alföldi Róbert. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon került bemutatásra Verdi: Attila című műve, melyet szeptembertől a Debreceni Csokonai Színházban láthat a nagyközönség.
Mi volt az Verdi Attilájában, ami igazán megfogott, amit izgalmasnak találtál?
Az Attilát felkérésre vállaltam el. Érdekes opera, mert a történelmi háttér és a nagy történelmi alakok mellett vagy inkább ellenére, erősen – olyan kicsit „bergmanosan” – emberi történet. Olyan fájdalmasan esendő. Zajlik előttünk a történelem, hallunk egy Verdi operát, hatalmas kórus képek követik egymást, és mégis: a szereplők, rosszat lépnek, nem tökéletesek, megzavarodnak, valahogy úgy, mint mi. Attila lába alól is kicsúszik a talaj, holott ő a világ ura. Odabella bosszút esküszik Attila ellen, de megszólal benne a nő, és lehet, hogy beleszeret Attilába. Az fogott meg igazán ebben a műben, hogy nagyon ellentmondásos az egész, mert a látszat ellenére szerintem kamaraopera. Igazi, emberi, nagyon boldogtalan történet.
Tavaly nagy sikerrel rendezted Gounod Faust-ját a Szegedi Színházban. Fel tudtad használni az ottani tapasztalatokat, vagy teljesen elölről kellett kezdeni?
Mindig mindent elölről kell kezdeni. Új emberek, új zene, új történet, ami azért is nehéz volt, mert nagyon erősen történelmi vonatkozású mű, azaz valósak a figurák – tehát nehezen lehetett volna olyan szabadon bánni bele, mint a Fausttal. Másrészről Verdi nagyon más mint Gounod. Sokkal kötöttebb forma és szerkezet, sokkal kevésbé reális, színházi a story, inkább az operai hagyományokat követi, pontosabban a verdi-i operai hagyományokat.
Mi a véleményed a mai magyar operaénekesekről, nyitottak a rendhagyó gondolkozásra, szereplésre?
Úgy működnek, mint a színészek. Ha azt érzik, látják, hogy a rendező nem „blöfföl”, valóban átgondolta a dolgot és tudja, hogy mit akar, akkor szívesen és odaadóan dolgoznak. A munka viszont más jellegű, mint a színházban, mert kötöttebb a műfaj. És azt sem lehet – nem szabad – figyelmen kívül hagyni, hogy nekik nagyon erős plusz fizikai munkát kell végezniük a színpadon, azaz énekelni kell. De jól dolgoztunk – minden igazi művész kíváncsi.
Mi volt a legérdekesebb tapasztalatod ezzel a rendezéssel kapcsolatban?
Nagy tapasztalat Verdi operával foglalkozni, Verdi-t rendezni, mert nehezebben adja magát, szerintem, mint más operák. „Erősebb” a jó öreg Giuseppe, mint azok az írók, akiket a „kezem közé szoktam kapni”.
Ha szabadon választhatnál, hogy mit rendezel, akkor melyik műfajt választanád most a legszívesebben: musical, próza, opera?
Most? Nem tudom, az a jó az én életemben, hogy nem kell választani… de az operát nagyon megszerettem, remélem ő is engem.
Az Attilát felkérésre vállaltam el. Érdekes opera, mert a történelmi háttér és a nagy történelmi alakok mellett vagy inkább ellenére, erősen – olyan kicsit „bergmanosan” – emberi történet. Olyan fájdalmasan esendő. Zajlik előttünk a történelem, hallunk egy Verdi operát, hatalmas kórus képek követik egymást, és mégis: a szereplők, rosszat lépnek, nem tökéletesek, megzavarodnak, valahogy úgy, mint mi. Attila lába alól is kicsúszik a talaj, holott ő a világ ura. Odabella bosszút esküszik Attila ellen, de megszólal benne a nő, és lehet, hogy beleszeret Attilába. Az fogott meg igazán ebben a műben, hogy nagyon ellentmondásos az egész, mert a látszat ellenére szerintem kamaraopera. Igazi, emberi, nagyon boldogtalan történet.
Tavaly nagy sikerrel rendezted Gounod Faust-ját a Szegedi Színházban. Fel tudtad használni az ottani tapasztalatokat, vagy teljesen elölről kellett kezdeni?
Mindig mindent elölről kell kezdeni. Új emberek, új zene, új történet, ami azért is nehéz volt, mert nagyon erősen történelmi vonatkozású mű, azaz valósak a figurák – tehát nehezen lehetett volna olyan szabadon bánni bele, mint a Fausttal. Másrészről Verdi nagyon más mint Gounod. Sokkal kötöttebb forma és szerkezet, sokkal kevésbé reális, színházi a story, inkább az operai hagyományokat követi, pontosabban a verdi-i operai hagyományokat.
Mi a véleményed a mai magyar operaénekesekről, nyitottak a rendhagyó gondolkozásra, szereplésre?
Úgy működnek, mint a színészek. Ha azt érzik, látják, hogy a rendező nem „blöfföl”, valóban átgondolta a dolgot és tudja, hogy mit akar, akkor szívesen és odaadóan dolgoznak. A munka viszont más jellegű, mint a színházban, mert kötöttebb a műfaj. És azt sem lehet – nem szabad – figyelmen kívül hagyni, hogy nekik nagyon erős plusz fizikai munkát kell végezniük a színpadon, azaz énekelni kell. De jól dolgoztunk – minden igazi művész kíváncsi.
Mi volt a legérdekesebb tapasztalatod ezzel a rendezéssel kapcsolatban?
Nagy tapasztalat Verdi operával foglalkozni, Verdi-t rendezni, mert nehezebben adja magát, szerintem, mint más operák. „Erősebb” a jó öreg Giuseppe, mint azok az írók, akiket a „kezem közé szoktam kapni”.
Ha szabadon választhatnál, hogy mit rendezel, akkor melyik műfajt választanád most a legszívesebben: musical, próza, opera?
Most? Nem tudom, az a jó az én életemben, hogy nem kell választani… de az operát nagyon megszerettem, remélem ő is engem.