Kép, szöveg és színház: megnyílt a Páskándi Géza Képszínháza
Péntek délután a szatmárnémeti Iparosotthonban megnyílt a Páskándi Géza Képszínháza című kiállítás, amely a Kossuth-díjas író és drámaíró életművének egy vizuális hangsúlyú, mégis szervesen illeszkedő részét mutatja be. A tárlat képverseken, színházi plakátokon és portrékon keresztül kínál betekintést Páskándi alkotói világába.
Az eseményt Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója nyitotta meg. Köszöntőjében felidézte, hogy Páskándi Géza harminc éve hunyt el, szellemi jelenléte azonban ma is érzékelhető, különösen Szatmárban, szülőföldjén. Utalt a szatmárhegyi mellszobornál minden évben megtartott megemlékezésekre, valamint arra, hogy Páskándi művei folyamatosan jelen vannak az olvasói és színházi térben. A kiállítást ebbe az élő hagyományba illesztette, amelyet a pénteki és szombati színházi előadás is tovább erősít.
Ezt követően Karácsonyi Zsolt, a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője, a tárlat kurátora ismertette a kiállítás szakmai koncepcióját. Elmondta, hogy a bemutatott képversek Páskándi életművének következetesen épített részét alkotják, nem elszigetelt kísérletek. Már a nyolcvanas években is szerepeltek önálló kiállításként Budapesten, illetve ősszel Nagyváradon is bemutatták őket, a szatmárnémeti anyag pedig egy tágabb, Kárpát-medencei együttműködés részeként jött létre. A tárlat vizuális egységét és információs anyagát Könczey Elemérnek és a kolozsvári Idea Stúdió készítette.
Karácsonyi Zsolt hangsúlyozta, hogy Páskándinál a kép és a szöveg kapcsolata nem illusztratív jellegű, hanem az alkotói gondolkodás lényegi része. A különböző műfajok – a képversek, a drámák, az esszék és a rövid prózák – ugyanazokat az alapkérdéseket járják körül eltérő formákban. Az életművet egyszerre jellemzi a formai fegyelem és a kísérletező szándék, a struktúrák iránti érdeklődés és a játékosság, amely nála nem könnyedséget, hanem tudatos alkotói módszert jelent.
A kurátor beszédében arra is kitért, hogy a kiállítás nem kíván kész értelmezéseket adni. Célja nem az anyag „lefordítása”, hanem olyan befogadási lehetőségek felkínálása, amelyek mentén a látogatók maguk fedezhetik fel az életmű belső összefüggéseit. Ebben az értelemben a Páskándi Géza Képszínháza nem lezárás, hanem nyitott struktúra, amely párbeszédre hívja a szemlélőt, ez esetben a szatmáriakat.
A felszólalók sorát Bessenyei Gedő István, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulatának művészeti igazgatója zárta. Beszédében a kiállítás létrejöttének gyakorlati hátterét vázolta fel, kiemelve az intézmények közötti együttműködés jelentőségét. Elmondta, hogy a tárlat gondolata a kolozsvári Pornokrácia előadás kapcsán fogalmazódott meg, és innen vezetett az út Szatmárnémetibe. A kiállítást a Páskándi-év egyik záró eseményeként értelmezte, amely nem lezárni, hanem továbbgondolni kívánja az életművet.
A Páskándi Géza Képszínháza című kiállítás a Szatmár Megyei Múzeum, a Helikon irodalmi folyóirat, az Identitás Alapítvány és a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulatának közös szervezésében valósult meg, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Színház és Médiakutató Intézetének partnerségével. A kiállítás létrejöttét Páskándi Ágnes közreműködése tette teljessé, aki a hagyatékhoz kapcsolódó szakmai és személyes háttér biztosításával járult hozzá a tárlat megvalósításához.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.